Mi a véleményetek a novellámról? (5x)

Na szép jó napot!

Mivel 1200 szavas, így nekiveselkedtem. Eljutottam az átalakulós részhez, eőször azt éreztem, hogy "na egy újabb giccses valami, pfh:.DE TÉVEDTEM! Még mekkorát. Végigolvastam, és áá. Zseniális. Az a kis fordulat a végén, ahogyan a főhős megunja a szenvedést és feladva, tudva hogy gyilkosa is vele bukik. Igazi kis eposzi fordulat.

Ami a bővítést illeti, szerintem nem kell, hiszen mi is annyit tudunk mint a főhős és ennyi éppen elég. Se nem sokat, se nem keveset, Horatiusi arc poetica szerint is éppen ideális.

A fogalmazás szép, választékos és a csúnyabeszéd mellőzése is plusz pont számomra, igazi kis gyöngyszem a mai világban.

A történet mint írtam, tele van megválaszolatlan kérdésekkel, de ez jól áll neki.

Tehát összegészében: engem megvett egy olvasatra. Ha spontán pontoznom kellene skála nélkül, akkor 10/10. Szép, gratulálok! 😊

Csak átfutttam, majd este megnézem rendesen is. Nem vagyok annyira elájulva tőle, mint az első, de nem tűnt rossznak. A szószaporítás egy picit zavaró, de mondom, alaposabban át fogom olvasni.

Egy komoly logikátlanság feltűnt, felületesen olvasva nem láttam magyarázatot... meglátjuk.

Remélem, hogy nem voltál komoly vagy krónikus beteg soha. Ez a logikátlanság az, ami elsőre is feltűnt, átolvasva is ugyanez a véleményem.

Havi egy vérvétel egyszerűen túl sok, súlyos vérszegénység alakul ki tőle. Három éven keresztül meg pláne. Ha sűrű vérvételekre van szükség (pl. vérképzőszervi rákok), akkor a gyereket általában befektetik a kórházba. Valami vámpír-bűbájjal ugyan még ekkor is magyarázható lenne, hogy senkinek nem tűnik fel semmi és a gyerek könyörgését meg sem hallják, de az, hogy járóbeteg-kezelésen van három éven keresztül havi vérvételekkel, nehezen tartható. Háromhavonta szoktak amúgy vért venni, az nem terheli meg annyira a szervezetet.

Nehéz megmagyarázni, mi lehet az a kezelés, amihez rendszeresen vért kell venni (ennyire rendszeresen!), ezt az orvosnak kell intéznie a kezelés részeként (általában a nővérek veszik le a vért), a beteg szüleit kizárják a terápiáról és nem dokumentáltan gyógyszerezik. Még egy vámpírnak is. (Következetesen ennek nevezem a szörnyedet, mert technikailag az. Hívhatod ettől még másképp.)

Szerintem kihagytál egy komoly ziccert, valószínűleg azért, mert nem ismered a közeget. Így zavaros lett a sztori. De gondolj bele, ha erősíted a "vámpír-bűbáj" oldalt, és behozod a realitást, mi lenne? Mert gondolom, Anyuka azért nem foglalkozik a síró, könyörgő gyerekkel, mert az "orvos" megbabonázta valami mágiával. Na, ezt erősítsd fel! Az "orvos" _mindenkit_ megbabonázott. A szülők hagyják, hogy azt tegyen a gyerekkel kezelés címén, amit szeretne. A nővérek leveszik neki a vért, a többi orvos helyesel neki. Szó szerint nincs kihez fordulnia, mert senki sem látja a valóságot. Más orvost szeretne? Rendben, de az is ugyanaz a szörny, csak alakot váltott. És szegény kölyök elvileg egészséges, mégis haldoklik egy kórházban, de senki nem segít rajta, mert a valóságot eltorzítja a vámpírod, aki egyre éhesebb, és a rengeteg valóság-torzítás miatt egyre több vérre van szüksége.

Ez mondjuk egy komolyabb expozíció, de a helyzetet egy picit megváltoztatva, pár bekezdést átírva egy hasonló szettingbe ét tudod ültetni ezt is. Én a "nem ember" szálat a főszereplőnél kihúznám, de ez csak az én meglátásom. Ha valami oka van, mert egy nagyobb világ része, akkor persze hagyd meg. (De azt azért tudd, nem kell külön fajt alkotni, hogy érezd a vér távozását. A vérnyomás-csökkenést lehet érezni ilyen kis mértékben is.)

Bocsánat, befejezem. Szóval:

Stílus, írástechnika: átlagos. Úgy értem, olvasható, kicsit túlírt, kicsit sántít, de tényleg olvasható. Lehet, hogy ez "Wattpad-szinten" már jónak számít, de ne ragadj le ott, hogy ennyivel beérd. :) Ötleteid vannak, és ez jó. Nagyjából azt is megtaláltad, mekkora keretet igényel a sztori (hidd el, ezt nagyon sokan nem ugorják meg!). Ez alapján én azt mondom, ez egy tényleg biztató közepes, anonnan simán van feljebb, és jó esetben csak feljebb.

Hajrá! ;)