Kérhetnék véleményt a Wattpad történetemről?

Kedves 30-as!

Tudom, milyen ál-definíciót kapott a dramaturgia, de úgy hiszem, nem értetted meg az első bekezdésem lényegét. Azt mondtam, hogy ezer más, irodalomtudomány által használt fogalom létezik, ami habár több elemre szedve, de lefedi ugyanazt, amit a dramaturgiával színleltetni próbálnak ezek az írástechnikai anyagok. Csak míg a dramaturgia valahol igenis egy szubjektív értékítéleten és megfelelési kényszeren alapuló eltussolás, ami nem oldja meg a kézirat mélyen gyökerező problémáit, addig a cselekményváz-alternatívák ismerete, a jellemfejlődés végigvezetése vagy a szubtextus ismerete és használata stabil gerincet biztosíthat a kéziratnak. Hiszem, hogy a legtöbb kéziratnak nem az a problémája, hogy nem tudja fenntartani az érdeklődést, hanem nincs tudatosan és érdekesen megírva. Ahhoz viszont, hogy a tudatosság és az érdekesség kéz a kézben, izzadtságszag nélkül működjön, az irodalomtudományra érdemes támaszkodni, nem a dramaturgiára, mert az a felszínt kapargatja.

Mi sem szomorúbb az érvelésnél, mint az, hogy a szerkesztők és az olvasók ítéletével próbálod validálni a dramaturgia fontosságát ahelyett, hogy azt néznénk, működik-e a kézirat. Az olvasó eldobhatja a sztorit, mert nem az ő ízlése, a szerkesztő visszadobhatja a kéziratot, mert nem vág profilba. Egyedül a kézirat minősége az állandó a képletben, azt pedig nem lehet azzal a motivációval fejleszteni, hogy a kéziratot ne dobják vissza. Annak kell szem előtt lennie, hogy az író tényleg eléri-e a célját a művel, sallangmentes-e, stabil-e, minden összeáll-e, jó-e az adagolás, következetes-e, logikus-e. A dramaturgia mindezt nem tudja lefedni, mert az erről készült írástechnikai anyagok közel sem olyan részletesek, logikusak és rugalmasak, hogy egy kéziratot ez alapján végig lehessen vinni a second draft folyamaton.

Szerintem ez meddő vita, mert folyamatosan litániákat írok itt arról, hogy milyen írástechnikai alapokat kell írás előtt és közben elsajátítani.

Egy szóval sem mondtam, hogy nem kell érdekesen (érdeklődésbos ebből a szóból képzdődik), szépen, választékosan írni, csak azt, hogy magában mot sem ér.

(hadd jegyezzem meg, az írástechnikai könyvekről alkotott véleményed én is osztom. Sajnos a legtöbben megpróbálják a saját módszerüket etalonként beállítani, miközben számos alkalommal ambivalencia sugárzik a szakmai amyaguk soraiból).

Egyébként jogos, a dramaturgia nem kézzel fogható fogalom, de lefedi azt, amiről te is írsz. De hozzáteszem, aki nem tudja a második vázlatot komplexen átlátni, nem találja az ordító hibákat, még gyakoroljon és ismételje át újra az alapokat. Mert csak így érez rá, hogyan kell végigvinni egy ívet az egész kéziraton.

Saját magamból kiindulva írom ezt.

Illetve, az, akinek a kéziratát azért dobják vissza, mert nem vág peofilba, nem a szerkesztő hibája, hanem a szerzőé.

Ha az olvasó dobja el, már a szerkesztőé, mert mondjuk borzalmas fülszöveget írt, becsapta az olvasót. De lehet a szerző hibája, ha nem váltja be az író ígéretet, mert csupa deus ex machina alakítja a cselekményt, ami a karakterek kidolgozatlanságán bukik el legtöbbször, vagy a rossz történeten.