Kérhetnék véleményt a Wattpad történetemről?

A történetet nem bíráltam, mivel nem ismerem a főbb cselekményeket, nem látom a dramaturgiai ívet.

Az, hogy tetszik-e maga a zsáner, lényegtelen, mert nem olvasó szemmel nézem, ha véleményt kérnek egy adott írásról.

ma 01:08

Szerintem én már magammal.

Egyes vagyok. A szóhasználattal még mindig az a bajom, hogy nem következetes. Ha modernet akarsz, akkor végig legyen az. Ha régiest, akkor végig az. Logikátlanul keverni nem szabad, mert az nem stílus, hanem stílus hiba.

Tegyük fel meghívlak vacsorázni. Előételnek lesz egy fine dining kis fogás, aztán kapsz egy bográcsos házia pacalpörköltet, desszertnek meg egy szomszéd kisboltos fánkot. Nem néznél furcsán? Mert valahogy nem illenek össze az ételek, olyan, mintha három különböző vacsorából lett volna összeválogatva minden logika nélkül.

A szűkszavúságot sem kértem tőled. Egyszerűen válogasd meg őket jobban. Átestél a ló túloldalára.

Megint egy példa. Ha azt mondom, hogy Paris Hilton nekem már kicsit sok, azzal nem azt akarom mondani, hogy egy apáca jobb lenne. Lehet a két véglet között is mozogni valahol.

Másrészt pont azt mondtam, hogy szeretem a műfajt. Imádom a fantasy minden formáját, a steampunkot is. Olvasnám egész nap. Itt most nem azzal van a baj, hogy nem is tetszhetett volna sehogyan sem és akármit csinálhattál volna. Csak ez a konkrét írás nem jó. Ez nem ízlés kérdése, egyszerűen tény. Innentől tök mindegy, hogy ez most steampunk, erotika vagy horror.

Új vagyok. Átrágtam magam a könyved első fejezetén és a kis vitákon.

Az utolsó gondolatod nem rossz, de ha egy olyan korba rakod őket, ahol a régi minta szerint élnek mégis modern környezetben azt nem elég innen-onnan összeszedett szabályokkal megalkotni. Plusz elég nagy - nemtudom, hogy fogalmazzak - baj kellett ahhoz, hogy egy modern világ bizonyos szinten vissza fejlődjön. Ez a történetedet is szinesítheti, úgy dolgozd ki.

Akkor saját vélemény. Először is alapszabály, hogy az első fejezetben, lehetőleg az elején történnie kell valaminek, ami felkelti az érdeklődést. (Nem muszáj immedias res kezdés.) Emiatt én nagyon vontatottnak éreztem.

Az látszik, hogy sokat foglalkoztál vele és igyekeztél igényes lenni, de átestél a ló túlsó oldalára. Túl sok a leírás a cselekmény elég kevés. Az első is leírta a hibákat, oda nem illő szavak vagy kifejezések.

Engem a 'néma szó' akasztott meg. Ezt nem használjuk kiejtett szavakra. Illetve ott van a repesni. Ezt érzelem kifejezésnél mondjuk. Nem teljesen helytelen, hogy 'repesve beszél' de fura. Hozzáteszem, kinek mi.

Írták előttem, hogy a narráció nem jó. Először döntsd el, hogy mindent tudó narrátort akarsz vagy olyat, aki egy-, esetleg több ember nezőpontjából beszél. Ilyenkor csak azt tudja, amire a karakter is rájött, hiába sejtjük mi már ha ő még nem. Nem vagyok benne biztos, hogy az E/3-at kéne használnod. Esetleg próbáld meg E/1-ben.

Túlságosan hajazni akarsz a régies nyelvre és technikákra. Inkább írj saját szájíz szerint, akkor gördülékenyebb lesz.

Számomra nem derült ki a történet lényege az első fejezet alapján, bár csak átfutottam, nem olvastam el mindent, de a helyedben kicsit átdolgoznám a cselekményét. Ha a második izgalmasabb írd ahhoz a fontos dolgokat, az elsőt pedig hagyd el.

Ui.: Közel sem reménytelen, úgyhogy hajrá.

Uramisten, mi megy itt...

Először is: írástechnikában nincs dramaturgia. Nem érdekel, hogy a KMK erre veri a nyálát, a dramaturgia az írástechnikában nem létező kifejezés. Van cselekmény, van jellemrajz, van szubtextus, meg ezer más magyar kifejezés, amiknek a jelentése a dramaturgiával ellentétben kézzelfogható, értelmezhető, a segítségükkel többet ki lehet hozni egy olyan kéziratból, mint például a kérdezőé.

Én azt mondom, érdemes foglalkoznod vele, viszont fontos észben tartani, hogy még sokat kell tanulnod. Lassan bontakozik ki a történet, nem sikerült személyeket képzelnem magam elé, néha jól jön ez az esztétikára törekedő stílus, néha viszont pont az elképzelhetőség kárára megy. Hiszem, hogy gyakorlással csiszolódni fog, előbb-utóbb mindenki behozza az egyszerűséget a soraiba, és elengedi a modorosságot. A nyelvtani egyszerűséget pedig általában a fókuszbeli egyszerűség követi. Ott majd jön egy áttörés, és jelentősen jobban fogsz írni.

Szerintem nincs azzal baj, ha a történet lassú sodrású és nehezen bontakozik ki, viszont érdemes már az elején elejteni néhány narratív hurkot, clue-t, hogy a cselekmény stabil gerincet kapjon. Ez nem is feltétlenül arról szól, hogy az olvasónak legyen elképzelése, hanem arról, hogy a világ és a történet, amit kitaláltál, elejétől végéig élő-lélegző legyen. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy a túlzott sejtelmeskedéssel magadat lövöd lábfejen hosszútávon, mert mikor el kéne kezdeni építeni a főszálat és összekapcsolni a mellékszálakkal, nem lesz stabil alapanyagod hozzá, mert mindent elrejtettél a sorok közé. Szóval a legfontosabb tanács, amit adhatok, hogy merj egyszerű és egyértelmű lenni!

Továbbá: az összetett mondatokba helyenként belekavarodtam, bár lehet, a kevés alvás sem segített ebben. Mindenesetre ősrégi trükk, hogy ha felolvasod magadnak félhangosan, amit leírtál, érezni fogod, ha a szöveg ritmusa megbotlik/ rossz a ragozás/ fura a szóhasználat. Ezt mindenképpen alkalmazd, főleg, ha nem szeretnél még bétával élni (előbb-utóbb kelleni fog, mindenkinek bétáztat, de most még lehet, jobb, ha még egy kicsit izolálod magadat a külső behatásoktól és csak tisztán, belülről formálódsz lelkileg). Illetve most ellent fogok mondani magamnak, mert egyetlen külső nyelvi behatást mindenképp beengednék a helyedbe: olvass másoktól, lehetőleg kiadottaktól, és próbáld megfigyelni, ők hogyan oldanak meg bizonyos dolgokat. Hogyan fogalmaznak meg szép képeket, hogyan vezetik a szálakat, hogyan adagolják az információt, hogyan marad a fókuszban a főszál és a mellékszál. Mikor érzed azt, hogy "ez később fontos lesz", beigazolódott-e a sejtésed? Hogyan maradnak a karakterek önmaguk úgy, hogy közben szubtextus-szinten is a cselekményt szolgálják?

Szerintem ügyes vagy, csak kell még pár év. Tök jó, ha vannak elképzeléseid a nyelvezetről, a stílusról, de muszáj arra törekedned, hogy a szándék 100%-osan átjöjjön.

A dramaturgia az írástechnika minden eleméből adódóan jön létre. Jelentése, az olvasói érdeklődés folyamatos fenntattásának művészete.

Elhiszem, hogy mostanában az a trend, hogy egy celeb mindenféle billegő tákolmányait adjuk ki (pl. Egy triage naplója), mert azt legalább megveszik, de az irodalomnak nem erről kell(ene) szólnia.

Tehát az irástechnikához igenis hozzátartozik a dramaturgiai ív megléte, vagy hiánya. Tudok én írni nagyon szépen feltöltöztetett, néhol lemeztelenített szöveget, érzéseket indító hasonlatokkal tűzdelve, írástechikailag jól... Ha nincs benne, ami fenntartja az olvasó figyelmét, alátétnek jó lesz a kávésbögre alá.

A történet lassú kibontakozása nem hiba, valóban. Ha addig is fenntartja az érdeklődést.

Egy kézirat esetében, amennyiben még egy szerzői ív után sincs konkrét történés, nem is olvasom tovább. Ha a szinopszis alapján viszont úgy látom, hogy jó, de unalmas a szöveg eleje, akkor sem olvasom tovább. Viszont ha képes fenntartani a figyelmem, annak ellenére, hogy lassú sodrású, olvasom tovább.

És ezzel minden lektor, szerkesztő így van. (Sőt, a legtöbben, miután nem jó a szinopszis, bele sem néznek a kéziratba. Az idő pénz).