Hogy tetszik a történetem? Folytassam?

Vannak bekezdések is, csak itt nem látszik, szóval ezért ne szóljatok le :D. Tegnap éjjel írtam, akkor még jól hangzott, kíváncsi vagyok mi a véleményetek róla. Építő jellegű kritikát szívesen fogadok :)

Hol vagyok? Baromi sötét van itt. Aú, a fejem! Milyen kicsi helyre ártak be engem… De kik? És miért? Mi történt velem? Olyan furcsán érzem magam, mintha bogarak mászkálnának rajtam... Mert basszus bogarak mászkálnak rajtam! Ki kell jutnom innen!

- Segítség! Valaki segítsen! Vigyenek ki innen!

Nem akar kinyílni ennek az izének a teteje, pedig itt bogarak vannak, és én nem maradok

ebben ezen a helyen, ahova még mindig nem értem, miért kerültem…

- Jasmine.

Basszus, valaki a nevem szólított?

- Hé, ki az?

- Eric vagyok.

- Köszi szépen most tudom. Mit keresek itt? Mit akartok tőlem? Engedjetek ki!

- Milyen szemtelen itt valaki.

- Még, hogy én vagyok szemtelen? Ti zártatok be ebbe a ládába!

Idegesítő nevetés.

- Dehogy mi. Eltemettek.

- Mi? Mit csináltak? Kik?

- Tudod, általában ha az ember meghal, eltemetik.

- De… én élek!

- Hah, dehogy élsz…

- Akkor elárulnád, hogy-hogy tudok beszélni?

- Hát a zombik szoktak, nem?

Erre hirtelen nem tudtam mit felelni. Hogy zombi lennék? Keserűen felnevettem.

- Oké, oké melyikőtök szórakozik? Csak nem hiszitek, hogy ezt beveszem? Zombik, ugyan…

- Pont nem érdekel beveszed-e, vagy sem. Ez van.

- Na jó, engedjetek ki!

- Ahogy akarod.

Hirtelen feltépték a láda tetejét és egy félelmetes, ámde idegen vigyorgott rám. Sűrű fekete haja, világos bőre volt. Kinyújtotta a kezét, és én megfogtam. Meglepően hideg volt, de ami még meglepőbb volt az a saját kezem volt. Szó szerint oszlott. Miután felsegített megnéztem a testem többi részét is – már amennyit láttam belőle ebben a sötétben. Ünneplő ruhában voltam, és számtalan kis féreg mászkált rajtam. Sikoltozni és ugrálni kezdtem.

- Szedd le! Szedd le!

- Nyugi, csak férgek.

- Ja, csak megesznek. Tényleg halál nyugodt vagyok… Halál nyugodt, uff.

- Na gyere velem – mondta, és mire felnéztem már ott sem volt. Mivel mást úgyse tehettem utána indultam - volna, ha nem estem volna akkorát, hogy egy TV showba is elmehetett volna. Ja, hogy egy sírgödörben vagyunk… Úgy látszik annyira lefoglaltak a bogaraim, hogy észre sem vettem.

- Most nem azért, de amíg éltem, sem lettem volna képes három métert mászni, nem hogy így holtan.

- Látom elég gyorsan megbarátkoztál a helyzettel, Jasmine – szólt Eric fentről.

Kisegített és a kezembe nyomott egy ásót.

- Igazán köszönöm, pont erre volt szükségem.

- Segíts betemetni a sírt.