Először a párbeszédeket megírni, majd köréjük építeni a környezet, cselekmény leírását?

Puding próbája az evés, meg ahány ház, annyi szokás; mégis úgy érzem, ez fölösleges plusz munkát fog adni neked. Kicsit olyan, mintha ebédnél először megennéd az összes krumplipürét, majd az összes sült húst, végül az összes kovászos uborkát. Magukban is jók, de együtt alkotnak teljes egészet.

Írás (meg bármilyen más alkotótevékenység) közben az egészre érdemes koncentrálni, és nem elveszni a részletekben. Ennél a módszernél pont ez nem tud megvalósulni. Mire eljutsz a cselekményhez, a párbeszédet óhatatlanul meg fogják változtatni a körülmények. Eleve a párbeszéd nem több, mint verbális kommunikáció, de közben számos nonverbális információt is megosztanak egymással a beszélő felek, ami akár a cselekmény, sőt környezet kategóriájába is sorolható – hiszen egy szereplő következtetéseket vonhat le a másik kinézetéből, otthonából, autójából, egyéb tulajdonából is.