Miért utálják sokan a "művészfilmeket"?

Művészfilm = a rendező művészi önkifejezése a lényeg, nem a közönség szórakoztatása és a pénzkeresés.

1) Unalmas. Pl. az összes Kubrick film... Személyes véleményem, ami miatt minden film rajongó meg akar ölni.

2) Érthetetlen. Pl. David Lynch filmjei közül pár

3) Nyomasztó. Pl. Aronofsky-tól a Mother a legújabb ilyen. De a többi filmje is. Vagy épp Lars von Trier, stb.

Szeretem én a művészfilmeket is, de csak mértékkel.

Hali!

Eddig mindig különbséget igyekeztem tenni a művészkedő és a művészfilm között. Mostanában félve ejtem ki az utóbbit és rögtön hozzá teszem, hogy nem pejoratív értelemben használom.

Ez igen elszomorít. A film szerintem művészet. A művészet feladata nem a szórakoztatás, de aki hajlandó befektetni, odafigyelni, hogy megértse annak mindenképp élményt, kikapcsolódást és közben feltöltődést ad. Fejleszti az embert, többé teszi emeli. (Ehhez persze kell a megfelelő állapot, szellemi frissesség) Ezért szomorít el, hogy a legnépszerűbb művészeti ág nem tudja ellátni hivatását.

A dolgok kölcsönösen fokozzák egymást. Nézzük meg a SZoRaKoZTaT-szót. Gyöke a SZór. Tehát jelentése SZóRTá tesz. Nyilvánvaló, hogy a társadalom nagy része már amúgy is teljesen szétszórt tudatállapotban van. Azaz élete nagy részét nem tudatosan éli. A szórakoztató filmek ezt fokozzák. A művészet dolga pedig az volna, hogy ebből a lefelé csúszásból kiemeljen.

Visszatérve első gondolatomhoz: látva, hogy milyen címeket hoznak fel a művészfilm példájára, úgy érzem nem szabad használnom a művészfilm kifejezést sem, mert én mást értek alatta. Bár gyanítom, hogy az amerikai filmeket én csak kulturális különbségeink miatt nevezném inkább művészkedéseknek. Ide tartozik, hogy a film önmagában attól nem lesz művészet, hogy "Hosszú percekig kitartott gyakran lehangoló képek, unalmas párbeszédek" -ből áll.

Szóval, amit népszerűsíteni szeretnék azok a filmművészeti alkotások. Érdemes a régi korszakokban keresgélni. A filmnyelvi eszközökben (ahogy én értem) igazából 60 évben nem hoztak újat, de életvitelünk és a naponta minket érő ingeráradat átrendezte világunk megélését. A nem közönségfilmek készülők közül inkább az európaiakat szeretem. Iránban is készülnek különösen jók. Az USA kultúra és művészetfelfogása áll távol tőlem. A Hollywoody kivételekről általában kiderül, hogy szinten európai gyökerűek.

Hogy mi unalmas, és mit érzünk lassúnak az nagyon nagy mértékben rajtunk, a befogadókon múlik. A filmnézés, a mozizás rítus kellene legyen. Ezt nem lehet 10 óra lélekölő, agymosó munka után megejteni... de a művészet is lehet könnyed, és mindenképp a lelki és szellemi erők adása és a feltöltés is a feladata. A lehangolás, lelki kiszipojozó hatás nem tesz semmit művészfilmé.

Szokásos világunkból, nézőpontunkból való kizökkentés szintén nagyon építő lehet. Pl.: Mementó.

Egyébként szerintem épp a látványosság ami önmagáért való a "szórakoztató filmekben". A gyorsaság pedig csak kényszeres versenyfutás a néző türelmetlenségével. Aki "szórakozni" akar, az többnyire nem szeretne megérteni, átgondolni, megvitatni magában az elé tett állításokat. A "művész" filmek lassúsága jó esetben épp nem önmagáért való. Időt enged, hogy a befogadó feldolgozza, alkattól függően értelmezze, átgondolja, átérezze a helyzetet vagy csak beleélje magát, és ezzel önismereti fejlődésre ad lehetőséget. A szakadatlan, nagy sebességű vizuális inger áradat épp önmagunk uralását és ismeretét lehetetleníti el. A tudatosság ellen hat. Ez nagyszerűen alapozz a jelenlegi gazdasági és társadalmi berendezkedésnek, a fogyasztói társadalomnak. Nem mellesleg erről szólnak a zombi filmek. Vicces paradox :)! A pláza multiplexében nézzük, ahogy a zombisereg a plázákban felfal (fogyaszt) minden élőt.

"a rendező művészi önkifejezése a lényeg" - Na ez az amit én művészkedésnek nevezek. Ez nem művészet, de szerintem sok esetben ez is csak meg nemértés jelent, ami viszont lehet egyszerűen a néző lustasága vagy fáradtság.