A Dokik című sorozatról mi a véleményetek? Nem idegesítő egy-két dolog benne?

Eléggé felemásak az érzéseim, hallottam róla nagyon jókat, elkezdtem nézni, és néhány rész megfogott, annyira vártam, h letöltsem és végre nézhessem elejétől, nos ahhoz képest mostanra kissé jegelem... A problémám vele az, h pld. azok a részek, amik nagyon megfogtak, azok ahol vegyítik, sőt már nem is csak vegyítik, hanem ilyen keserédes, nagyon erős drámai vonalat vesznek fel és a halál, az elválás témáját dolgozzák fel, pld. mint amikor az első évad környékén a Brendan Fraser karakteréről szól két rész, vagy az-az idős néni van, aki magától dönt a halál mellett, vagy az a lány, aki azt gondolja, h a halál után olyan az egész, mint egy Broadway darab. Ezek nagyszerű, érzelmes epizódok, megszakad rajtuk a szívem, és ilyenekből kéne még több, igazából minden részben tetszik, h azért valami tanulság mindig van a végén, tehát érdemes megnézni őket... de ami elképesztően zavar, ezek a túljátszott helyzetek, karakterek, viszonyok, meg egyáltalán az, h minden második szereplő olyan idegesítő, h a falra mászom tőlük. Komolyan Dr. Cox egy gyökér, rohadtul nem vicces, h örökké lányneveken szólítja JDt, meg ezek az mesterkélt, színpadias, tényleg a valóságtól totál elrugaszkodott kis monológjai, magánszámai, amikor ilyen erőltetetten próbál mindenkit leoltani. Meg egyáltalán nem tudom mit érezzek ezzel a karakterrel kapcsolatban, való életbe lehet beolvasnék neki és még aznap felmondanék JD helyébe, mert tényleg egy kiállhatatlan gyökér, 1x-2x van egy pillanata, amikor tesz vmi rendeset, talán néha mond vmi igazat, érvényeset is, de ettől nem fogom szeretni, talán ezt a "gonosz ember, aki a szíve mélyén jóságos" dolgot akarják vele hozni, de nincs arányban a kettő, meg egyáltalán nem hiszem el, h ő valóságos, az egész karakter túljátszott, értem, h fel kell nagyítani a dolgokat, de könyörgöm, ennyire? Nem kórházas sorozatnak szánták, de azért az már túlzás, h úgy