A Dokik című sorozatról mi a véleményetek? Nem idegesítő egy-két dolog benne?

A mindenes jelenetei is már gyakran humortalanok, túljátszottak, bár még az a kisebb, azért néha humorosra is kijönnek JDvel a magánszámaik, meg nem baj, h ez az elejétől ilyen visszatérő elem, bár én ezt is felülvizsgálnám egyszer, mert azért sokszor már sok. Kelso hasonló, talán annyira nem idegesítő, mint Cox, néha voltak vele eddig jó részek, jelenetek, de azért az ő tenyérbemászó stílusa is túl van játszva, de azért ő benne jobban tetszik a kettőség is, ahogy önző, ördögi, az elején meg még azt hinni, h normális. Bár a visszatérő feleltetései és hasonlók már néha sokak, meg úgy a pofája is néha. Akit legjobban utálok: az a k***va Dzsórden. Komolyan legszívesebben beleb***sz***nék a fejébe egy baltát, annyira utálom, pedig én nagyon nem vagyok agresszív, de ő gyilkolásra késztet. Nem a személye, sok r***hadék volt már filmvásznon, egyszerűen utálom, ha meglátom elmegy az életkedvem, és ez nem hiszem, h jó egy sorozatnál, úgy láttam sajnos a későbbi epizódokban is benne van, határozottan gondolokodok rajta, h itt a 2. évad végénél abba is hagyom. Coxal a valaha volt leggyökérebb páros a megjátszott, egymást izzadtságszagúan ledomináló, színpadias jeleneteiktől kivagyok, de úgy a "nagyon szexi" (blöh) Joradntől is, önmagába, ahogy forgatja a száját, hisztériázik, nyomja ezt a nem is tudom minek nevezzem, ilyen passzív agresszív verbális terrorját, tényleg addig ütném míg mozog. Viszont a karakterek terén is kissé ellentmondásosnak érzem, mert Elliot tök aranyos szerintem, én Turkot is bírom, JD is nagyon emberi, és abszolút azonosulható. Ilyen karakterek kellenének még, az ő sztorijukat szívesen követem. Mellékszereplőkből Bob is nagyon aranyos, remek karaktere van, Todd már megint idegesítő gyökér, de szerencsére keveset van, úgyhogy elbírom, amúgy annyira nem rossz a karaktere, csak megint túljátszott kissé.

Az-az érdekes, h ennyire még egy sorozatnál se voltak ilyen totál felemás érzéseim. Az egész sorozat nagyon vegyes, úgy érzem nagyon erős, szerethető, de közben néha azzal a lendülettel utálom, és idegesít. Talán azért lehet ez, mert maguk az alkotók se egy átlagosabb, talán kiszámíthatóbb, hétköznapibb szerkezetű, de ugyanakkor szerethető sorozatot akartak csinálni, mint ami megszokott, főleg a komédiáknál, hanem próbáltak sokkal beválallósabbak lenni, viszont ez nagyon gyakran visszaüt, valahol pont ez teszi kuriózummá a műfajon belül, máskor meg azt érzi az ember, h a kevesebb több lett volna. Mostanában elég sok szitkomot néztem, és pld. Jordan karakteréhez hasonló hatalmaskodó, másokat irányító és manipuláló emberek sokban vannak, sőt más műfajban is nagyon gyakori, h min. 1 szereplő előfordul, aki hasonló/sorozat.. mégis, rengeteget még imádok is ezek közül, vagy jónak tartom, és itt a probléma, Jordantől a falra mászok, és nem érzem erősnek a karakterét, nem érzem, h engem annyira érintenének az ilyen személyiségek, h betalálna. De nem is a karakter elképzelésével, hanem a túljátszásával, túlpörgetésével van a fő probléma.

Nem értitek amit mondok. A Dokiknak ez a legnagyobb erőssége, h egyszerre kombinálja a drámát, a vígjátékot, sőt a szürrealista, fiktív, valóságtól elrugaszkodott jeleneteket, képeket, a kegyetlen, rideg valóssággal. Ez nagyon erős is benne. Nem szeretnék drámai sorozatot nézni, főleg nem kórházasat, mert ahogy a Dokikban sem ez a lényeg, úgy engem sem ez érdekel. Én azt mondom, h néhány szempontból nagyon erős, bevállalós, viszont ez gyakran visszaüt.

Rajongói véleményeket vártam volna, h mondjuk ti, h viszonyultok Carlahoz, Joradenhez, Dr Coxhoz, nem azt, h szerintetek túlkombinálom, meg ne sitcomot nézzek, mert ha nem tetszik, h gondolkozok rajta, akkor ne szálljatok bele. A szitkomokat pedig szeretem és ezt is ezért ültem le megnézni, mert a tvben látott néhány perc alapján (a Brendan Fraseres részt már régebben láttam), és a kiritkák alapján érdemes, nagyot vártam tőle, néha hozza is a nagyot, de ugyanakkor bizonyos tekintetben nagyon túl van tolva, már-már viszolyogtató.

Nem bőgni akarok, hanem szeretem a Dokikban azt az oldalt, ahol mondanivaló, tanulság, életszagú helyzetek és történetek vannak. Nem csak ezt, mondom, végülis minden részt érdemes volt megnézni. Csak néha olyan ingereket tud kiváltani belőlem ellenkező irányba, h már komolyan elgondolkodtam, h ne nézzem, néha nincs kedvem épp ezért leülni elé, mert unom, ahogy Doctor Cox befut, azt mondja "hé figyeljen suzanne" és előad egy félperces magánszámot. Ha esetleg adna valaki rá egy magyarázatot ez miért jó, talán át tudnám érezni. Először még nem vettem figyelembe, gondoltam majd ráérzek az ízére, de ez csak hellyel-közzel sikerült, az említett karakterek, főleg ez a hármas, élen az egyre többet szereplő Jordannel, rohadtul irritál.

Amúgy pont a Dokikat nagyon buta dolog leegyszerűsíteni, h ez egy sitcom, mert amellett, h persze az, nem egy Big Bang Theory vagy Friends, messze nem a szokásos stílusjegyeket hozza és nem az a problémám vele, h próbál vicces lenni.

És lehet nem volt világos, de én emellett is szeretem a Dokikat, csak nem tudom eldönteni, h mennyire. Néha úgy érzem, h all time az egyik legjobb amit eddig láttam, néha úgy érzem, h de idegesítő, persze ettől nem lesz szar, de mondjuk egy Middlet simán elé helyeznék, néha úgy érzem. Szóval elég ambivalensek az érzéseim.