Hogyan szemléli a külvilágot egy alzheimeres ember? Tud-e valaki ajánlani egy filmet amiben az alzheimerről van szó, és esetleg egy alzheimeres ember napját/életét mutatja be?
Nagymamám 86 éves, és kb már 1 éve alzheimeres, nagyon hamar leromlott az állapota, mindig is egy szorgos asszony volt, ez most sincsen másképp, csak most már őrültségeket csinál, amiket inkább nem részletezek. Egyedül él, két fia van, az egyik az édesapám a másik a keresztapám. Körülbelül 2 órára (autóval) lakik tőlünk. Az első nagy kérdés, hogy szerintetek nem jobb lenne neki egy otthonban? Ezen a család sajnos nem tud kiegyezni, 50-50%ban van az, hogy otthonba menjen vagy hogy maradjon otthon, az öccse nagymamámnak is ilyen betegségben szenvedett bekerült egy otthonba és 1 héten belül meghalt, pedig ő jobb állapotba is volt még akkor. Tudjuk a mamámról, hogy ő minden áron egy ilyen helyről szabadulni akarna, mikor nálunk vendégeskedett pár napot is nagyon rossz hatással volt rá a környezetváltozás.Van, hogy meg sem ismeri a fiait, és persze mást sem, az 5 éves fiai képe lebeg a szemei előtt ő azt hiszi, hogy a fiai még csak annyi idősek. Kimegy az ajtóhoz és a férjét várja aki már vagy 16 éve sajnos elhunyt. Borzasztó kívülről szemlélni ezt, tudja-e valaki, hogy lehet neki segíteni? Vajon ő hogy látja a világot?
(Csak zárójelbe megjegyzem, rengeteget olvastam már róla a neten erről a betegségről, videókat is néztem,meg természetesen tudom, hogy ebbe a betegségbe a fő dolog a múlt felidézése, hogy sokszor a múltba hiszi/képzeli magát, vagy a rosszabb, hogy magáról sem tud.... de mélyebben ezekre a kérdéseimre nem igen kaptam választ, úgyhogy remélem valaki tud segíteni, hogy leírja nekem. Köszönöm.)
20/L
Igen sajnos csak rosszakat hallani az otthonokról, és ez nagyon szomorú! Esetleg nincs olyan aki tudna ajánlani kifejezetten alzheimereseknek otthont?
Vagy kifejezetten fekvő betegeknek? Mert van egy másik mamám ő pedig fekvő beteg, neki is csak egyre rosszabbodik az állapota, már enni sem tud , megmozdulni sem tud egyedül,neki van külön gondozónője, de emellett egy fél napot elvesz édesanyámtól aki mellette dolgozik, és látom, hogy ő is fárad, ezért ha valaki tudna egy jó otthont ajánlani az kérem tegye.
Én 12 évig éltem összezárva szegény apámmal.
Igen, összezárva, mert negyedórára nem lehetett magára hagyni.
A szomszédaim és az 50 km-re lakó fiam intéztek bevásárlást és minden házon kívüli dolgot.
A halálos ellenségemnek nem kívánom ezt.
Részleteket kegyeletből nem írnék, de ami jellemző volt, hogy nappal sokszor szunyókált egy füles "nagypapa" fotelben, de éjjel egy pillanat nyugta nem volt.
A doktornő szerint ez is tipikus tünet.
Altatót, nyugtatót nem volt célszerű adni neki, mert az ellenkező hatást váltotta ki nála, mérhetetlenül aktív és izgága lett tőle.
Bár ezt is előre jelezte a doktornő, de én mivel már eldőltem a fáradságtól mégis kipróbáltam.
Nagy hiba volt.
Nem tudok nektek mit tanácsolni, én még egyszer képtelen lennék végigcsinálni és egy jól megválasztott, minőségi otthonba tenném.
Nem olcsó, de ha eladjátok a házát, akkor tudjátok miből fedezni.
Gondolom a gyámságba vételét már elintéztétek.
Sajnos ilyen beteget állandóan felügyelni kell, a nap 24 órájában, erre nem elég a szomszédok napi 3-4x-i ránézése.
A húgom anyósa 94 éves, 8 éve él otthonban, azt sem tudja hol van és a kezdeti izgalmak után tökéletesen érzi ott magát.
Igaz, ez olaszországi történet, de biztos, hogy pénzért itt is találni jót.
Arról nem beszélve, hogyha 86 évesen, - teljesen kifordulva a régi énjéből, miközben fogalma nincs semmiről, semmi nem köti az élethez, a napjai csak az anyagcseréjéről szólnak - esetleg elmegy örökre, akkor már nem lehet mondani, hogy fiatalon halt meg.
Nekem ráment az életem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!