Az oroszlánkirály meg hasonló filmek szerintem nem "gyerekeknek" való! Ki ért még velem együtt?

Nagyon rossz a helyesírásod.

De hogy a témáról is beszéljek: én is megsirattam gyerekkoromban a Bambit, ennek ez a rendje, a gyerek a meséből tanulja meg azt, hogy van rossz is, és vannak az életben tragédiák is. Ha fél, az azért van, mert megértette, hogy bizony lehetnek, akik az ember életére törnek, vannak rosszak, stb.

Az oroszlánkirályon is sír egy okosabb kisgyerek, ettől nem lesz semi baja.

A lövöldözős meséket persze én sem engedném.

Ennyi.

igazat adok az első hozzászólónak. és csak azt nézd meg h ezeknek a meséknek legalább van alapjuk és valós élethelyzetet is feldolgoznak. Ha nekem gyerekem lesz biztos nem fogom neki engedni h ilyen szar japán meséken nevelkedjen. A Disney és hasonló meséktől senki sem lett még öngyilkos, de vajon a Dragonball-t mért tiltották be annó? Mert hát ugye szegény gyerekek azt hitték tudnak repülni aztán hopp még sem. Szóval mielőtt leírod az értelmes meséket, inkább azt nézd meg h manapság mit adnak a TV-ben...

18/L

Elég sokat tudok a Disney-rajzfilmek filozófiájáról. Mert érdekel, és utánanézek.

Ezeket a rajzfilmeket családi filmnek készítik. Vagyis van benne aranyos, bájos szereplő, egyszerű poénok, amit a gyerek ért, és olyanok, amik kifejezetten a nagyobbaknak vannak. Az is tény, hogy a készítők felnőttek, részben maguknak csinálják, a saját korosztályuknak.

Ilyen alapon minden értelmesebb mese 12-karikás lenne. Sőt, elmondanám, hogy a direkt gyerekeknek készült művek között is volt olyan, amiben hatévesen nem értettem meg mindent.

A másik dolog, hogy pont attól butul el a társadalom, ha nem engedik a gyerekeknek, csak a nagyon édi, nagyon pelyhes, nagyon erőszakmentes dolgokat. Én állítom, hogy egy mostanában a TV-ben futó 3D-s Micimackó vagy Mickey Mousem esetleg egy Thomas többet árt, mintha ugyanaz a gyerek megnézi, hogyan falja fel a kisgömböc a falut.

Újabb példa. Alice Csodaországban. Nemsokára látható lesz a mozikban egy teljesen felnőttes verzió. Pedig, amikor megjelent Lewis korgúnyrajza, már az akkori kiadók és könyvárusítók gyerekkönyvnek titulálták. Vagy a Micimackó. Mélyen filozofikus a könyv, mégis gyerekkönyvnek mondják.

Visszatérve Az oroszlánkirályhoz. Én sem értettem benne mindent, amikor először láttam, de ez amiatt is lehetett, hogy a szinkronszínészes néha hadartak vagy leharapták a szavak végét. Egyébként meg arra van a szülő, hogy megmondja, nem, kisfiam, ilyen nincs a valóságban, vagy, igen kisfiam, a krokodil tényleg megeszi a gnúkat. (A természetfilmek szinte egytől egyik 12-karikásak.)

Ja, még egy dolog. A mi időnkben nem volt ez a karikázás, csak a tékából nem hozhatott ki gyerek felnőttnek való filmet, igaz, mi azt is kijátszottuk. (Nem is tudtunk aludni egy horrorfilm - Gyerekjáték - után.) És mégis felnőttünk, nincsenek elmegondjaink a megnézett filmek miatt, mert igenis megkérdeztük a felnőtteket, hogy mi igaz, és mi nem.

Utolsónak. Ez egy rossz mentalitás, hogy minden rajzfilm mese, ezért minden rajzfilm gyerekeknek való. A Simpson családot vagy a Beavis & Buttheadet sem rajod be egy gyereknek. Az animék ugyanez a kategória. A többségük tuljadonképpen film, csak olyan történetszállal rendelkeznek, hogy rajzfilmként könnyebb megvalósítani, mint élőszereplős feldolgozásban.

Akkor, most jöhet egy gyerek véleménye. Én még csak 13 vagyok, úgyhogy nem rég estem át a 12 korhatáron. Szerintem ha nem lát a mesében semmi mást, csak tényleg cuki rózsaszín dolgokat az is hatással van, kérdezz meg vagy 10 óvodást, hogy mi akar lenne ha felnő, minimum 3 azt mondja, hogy királylány. És szegénynek egyszer rá kell jönni, hogy ő nem lehet az, és az is rossz érzés neki.

Én imádom a japán animéket, és úgy mellékesen megjegyezném, hogy mindegyiken korhatár van. Arról nem a készítő tehet ha egy 16.os animét próbál utánozni egy 6 éves és bármi baja lesz.

Ilyentől meg kitudok borulni, hogy megpróbálta repülni, mint az animébe. A szülő felelőssége, ha a gyereke még nincs abba a korba, hogy feltudja fogni amit lát, akkor ne engedje, hogy megnézze.

Most jön az a mondat, hogy a szülő nem lehet mindig ott a gyerekkel és nem nézheti mindig mit csinál. Szerintem ha egy gyerek tudja magától kezelni a tv-t kapcsolgat stb... akkor azt is könnyeden meglehet vele értetni, hogy neki csak ezt meg ezt a csatornát lehet nézni, ahol csak olyan mesék mennek ami neki valók.

Az oroszlánkirályra áttérve szerintem ezek az örökzöld mesék, amiket igenis látni kell a gyereknek. Hisz rendben van olyan rész amit nem ért még, vagy kicsit durva neki, de a meséket nem egyénre szabják. Van olyan 6 éves aki koravén és megérti, van olyan akinek kell még pár év.

Meg őszintén ki élvezne egy olyan mesét, amibe nincsenek érzelmek? Kicsit unalmas lenne, mondjuk egy olyat nézni, ahol nincsen jó és gonosz, hisz akkor nem lenne mi ellen küzdeniük, mit megmenteniük, és ha ezek sikerülnek örülniük.

Szerintem egy gyereket nem kell burokba zárni, egyszer úgy is megfogja tudni, hogy nincs olyan hogy boldogan éltek míg meg nem haltak, vagy hogy mindig csak a jó győz.