Milyen érzéssel töltött el benneteket, amikor az Ígyjártamanyátokkal utolsó évadát néztétek?

Most végeztem ebben a pillanatban. Hát nem tudom mit mondjak.

Komolyan nem volt jobb ötletük az íróknak?? Ez egy vígjátéksorozat, nem valami dráma hogy így elba***ák a végét. Simán ki lehetett volna hozni happyendre az egészet és akkor még is boldog mindenki. :(

Most magamról írok: elég nagy fordulópont volt az elmúlt két hét az életemben, és ha nem is mindenki hisz abban, hogy a dolgoknak úgy kellenek történniük ahogy történtek, én mégis ezt hiszem.

A sorozatban is imádtam azokat a részeket, amikor keresztbe-kasul szőtték a bonyolult cselekményfonalak, és a végén értettem meg az egészet. Mind olyan véletlennek tűnnek, pedig ennek van egy megírt forgatókönyve.

Most nem részletezem azt, hogy az elmúlt két hét során honnan hova jutottam, de gyökeres változás kezdődött az életemben, és visszagondolva ha ezek a sorozatos "véletlenek" nem következnek be, nem ebbe az irányba tartok. Annak is oka van, hogy most néztem meg az utolsó évadot, és gondolkodtam el ezen is. Az élet sem happy end.

A kérdés: az én életem forgatókönyvét ki írja?