Csak nekem csalódás a történelem elferdítése filmekben?

Igaza van az elsőnek. A játékfilmekben (főleg az amerikaiakban) az érzelmi hatást, a katarzist dramaturgiai eszközök alkalmazásával érik el.

Ha valóságra és történelmi pontosságra vágysz, nézz dokumentumfilmeket (bár ott sem minden pontos némely esetben...)

Amúgy egy vicces példa: anno néztem a Xena-t, ami ugye valamikor az ősi görög időkben játszódott, megspékelve némi fantasy-val, ami a görög mítoszokból merített.

Egyszer Xena és Gabrielle egy dalnokversenyre mentek, ahol beszélgettek résztvevőkkel. Az egyik lelkesen mesélte, hogy Spartacus-ról (!!!!) fog előadni egy dalt.

Előbb hangosan felröhögtem, majd szépen el is kapcsoltam, és soha többet nem néztem a sorozatot.

Ennyit a történelmi hűségről.

Háháhá!

A Xénának volt egy része,amikor magával Cézárral találkozott.A sztori szerint szeretők voltak régebben.

Egyébként legyen szó bármilyen filmről is az első számú célja a szórakoztatás az eladhatóság,minden más szempont csak ezután jöhet.

Az utolsó hozzászóló kommentjét pontosítanám azzal, hogy az észrevétele a kommersz, azon belül is az amerikai típusú filmekre vonatkozik inkább, azaz túlnyomórészt a hollywoodi filmekre, de hogy cakk-pakk mindegyikre vonatkozna, az enyhén szólva is túlzás és nem is igaz.

Az igaz, hogy a szórakoztatóipar keretei között készült filmeknek, mint üzleti termékeknek, az elsődleges céljuk az eladhatóság, ennek érdekében pedig elég sok szempontot vesznek figyelembe az egész gyártási folyamat során (látványos trükkök, nagy sztárok, grandiózus történet, stb).

Azonban szép számmal vannak olyan filmek is, amelyek esetében az eladhatóság vagy másodlagos, harmadlagos, sokadik szempont, vagy egyáltalán nem is az, mivel nem ilyen célból készülnek. Az ún. művészfilmek tipikusan ebbe a körbe esnek, de ide sorolhatjuk a kisköltségvetésű függetlenfilmeket is, stb, és most persze csak játékfilmekről van szó.