A "mai fiatalok" között gyakori az, hogy 2000 előtt készült filmeket nem néznek meg, mert "régi"?

11

Oké.Tehát,akkor lényegében a műfaj számít igazán.Nem az a lényeg,hogy mikor készült a film..

"iszonyatosan lassú, huszon-valahány percig jutottam"

Igen, sajnos a 30-as generációval indult be ad ADHD korszak, amikor a 100+ csatornás kábel tévé előfozetések, terjedő internet és on-demand szolgáltatások nagyon leverték a koncentráló képességet. Öngerjesztő körben pedig ezt a mainstrean filmek is lekövetták, nagyon kevés már, ami a "mutasd, ne mondd" elvet követi és ami komolyabb időt és energiát fektetne az atmoszféra építésbe. Úgy gyártják a modern filmeket, hogy a cselekmény akkor is követhető legyen, ha a "néző" közben tiktokozik/instázik és csak oda-oda pillant.

Amikor először hallottam ezt valakitől, engem is meglepett, de egyre többször hallok ilyet és még ha az elvvel nem is teljesen értek egyet, akkor is van sajnos benne valami, hogy egy sor tényező miatt érthető, ha valaki így közelíti meg a dolgot.

Számomra a másik hasonló meglepetés az volt, hogy akiket 30-40 évesen ismert, híres színészként, sztárként mondasz, azok közül a 2000 után (pláne még később) születettek sokról azt sem tudják, hogy kicsoda, teljesen ismeretlenek számukra. Legfeljebb hallották már a nevét, de nem tudják mihez kötni, hiszen nem látták a filmek töredékét sem, amikből mások ismerik őket.

Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy pont 2000 az indokolt határvonal, inkább csak szép kerek szám, amire könnyű hivatkozni.

Gyorsan az elején tegyük hozzá, hogy az is sokakkal előfordul, hogy egy-egy film valakinek az emlékeiben korszakalkotó, zseniális filmélményként él. Aztán amikor most újra megnézi, akkor rájön, hogy a mai fejével azért már nem pont ugyanúgy érvényesül az a film, mint amikor a maga idejében eredetileg (akár sokszor is) látta azt.

Az vitathatatlan szempont, hogy a régebbi filmek a mai világban szocializálódott fiatalok számára rémesen idegenül hatnak és minél régebben készült egy film, annál jobban érződik általában ez a távolság. (Vannak olyan zseniális filmek, ahol kevésbé, vagy akár egyáltalán nem érződik ilyesmi, de a többségre általában igaz és minden ilyen élmény csak erősíti az ember kétkedését, hogy érdemes-e újabb esélyeket adnia, ha már többször nem jöttek be valakinek a "régi filmek".

A legtöbb régi filmnél teljesen más a látvány, képminőség is (az sem segít, hogy sok régebbi filmről eleve csak régebben, rosszabb technikával készült, gyengébb minőségű digitalizált változatot néznek).

Ha valaki a régebbi tévés 4:3 arányú változattal találkozik, az sem segíti a befogadás élményét. Már a látványa is ráerősít arra, hogy valami régi dolgot néz. Ha még torzították is a képet a 4:3 konvertálásnál, akkor pláne romlik a minőség élménye.

A régebbi filmek frizura és ruha divatja, szépség ideálja, vizuális világa, esztétikai megoldásai, tárgyi eszközei is nagyon mások, idegenek. Ráadásul a régebbi filmeknél sokszor jóval inkább kellékszerű, életszerűtlen, hiteltelen jelmezekkel dolgoztak.

Még ha egy adott történelmi korban játszódik egy film és adottak a korra jellemző tárgyak és ruhák, egy újabban készült filmben a puszta technikai minőség miatt hihetőbb, élvezetesebb hatást tud kelteni, mint a régebbi filmekben.

De a tárgyak, autók, telefonok, egyéb eszközök önmagukban is képesek hozzájárulni, hogy távolnak, idejétmúltnak tűnjön egy film. Önmagában a cselekmény befogadhatóságát is nagyban tudja befolyásolni, hogy a technika fejlődése miatt teljesen más élethelyzetek adódnak. Aki a mai világban nő fel, az képes bárhonnan, bármikor kapcsolatban állni a barátaival. A találkozóra haladva menet közben is tudja jelezni, hogy mikor merre jár, mikor fog odaérni.

Sok esetben teljesen felfoghatatlan lehet számára egy olyan világban játszódó történet, ahol ezek még lehetőség szintjén sem léteztek még. Hogy nem tudod, mi van a másikkal, ha nem jön el a megbeszélt találkozóra. Hogy telefonfülkét kell keresned, mert nem tudsz bárhonnan bármikor telefonálni. Hogy csak akkor tudod elérni a másikat, ha épp a vezetékes telefon körül tartózkodik, mert nincs mindig a zsebében a telefon és nem tudja akárhová magával vinni.

Sok esetben a régebbi filmekben idősebb és idősebbnek kinéző színészek játszottak akár fiatalabb szerepeket is. A viselkedésük, beszédük is többnyire komolyabb, modorosabb, fiatalok szemszögéből öregesebb hatású. Teljesen mások az általuk ismert hírességek, számukra nagynak ható nevek.

A színészi játék is sok esetben sokkal teátrálisabb hatású volt, kevésbé hétköznapi, így nem hat olyan életszerűen, hitelesen.

Magyar filmeknél sok esetben a mai napig érződik a színészeken, hogy eljátsszák a szerepet és nem azt érzed, hogy a képernyőn a történet szereplői valódiak, őket magukat látod, benne vagy a történetben.

A régebbi filmeknek a tempója, vágása, dramaturgiája is sokkal lassabb, nyugodtabb, vontatottabb. Kevésbé befogadható a mai pörgősebb filmekhez szokott néző számára. Sok esetben a történet vezetése, cselekménye, csavarjai is kevésbé működnek a mai néző számára. A maga idejében hiába volt egy dramaturgiai, vagy akár képi megjelenítés hatalmas újdonság és zseniális megoldás. Ma már számtalan újabb film épített rá, továbbgondolta, túltett rajta és így már könnyen megjósolható, sablonos megoldásnak tűnhet, előre tudni fogod, hogy hova fut ki a dolog. Ez is sokat ront az élményen.

Én is csak relatíve vagyok fiatal, lassan 40 leszek; amúgy szerintem az ezredfordulón van egy kis “átlógás”, véleményem szerint 1970 és 2010 között volt a filmgyártás aranykora, amikor a legtöbb “tényleg jó” film készült.

Innét Gyakoriról sajnos ismerős a szitu, nemegyszer olvasni lehetett az ilyen alaptalan véleményeket a mai fiataloktól, hogy “a 2000 előtti filmek csakis rossz minőségűek lehetnek”, pedig ha csak pár jelenetet megnéznének belőlük...

Látatlanban nem mondok semmit alaptalanul, de a ‘70-es évek előtti filmekből nekem azért van negatív csalódásom: Apád-anyád idejöjjön! - az 1998-as remake örök kedvenc filmjeim egyike, viszont az 1961-es eredeti nem igazán tetszett! Hiába színes film, meg nyáron játszódik, a látványvilága mégis szó szerint sötét, nem tudom, hogy milyen időben és hogyan vették fel, milyen szűrők voltak akkoriban (ha voltak egyáltalán), de eléggé rideg!

A modernebb változatok tetszése után pedig tervben van, hogy megnézek két eredetibb filmet is: Oscar (1967) és a Száguldás a semmibe (1971), na meg most, hogy végre elkészült hozzá a magyar szinkron, a Ragyogás is előrébb lépett a “megnézendők listáján”

37/F