Miért tolják ennyire túl az "érzékenyítést" már a)-főleg - amerikai filmekben, sorozatokban?

30-as, tök jó, így van értelme vitázni, ha nem fröcsögünk egymásra, máris közelednek a nézőpontjaink. Pl. meggyőztél arról, hogy az elfogadás igenis többet nyom a latban, mint gondoltam. Ennyi kellene csak a világnak, hogy kölcsönösen tiszteljük egymás értékrendjét.

Azért remélem egyértelmű volt az írásomból, hogy igen, én is elfogadom, sőt csodálom a nemváltókat a bátorságukért, de mind testileg, mind lelkileg megterhelő és kiszámíthatatlan kimenetelű procedúrának tartom, ezért nem helyeslem. Azért mégis úgy gondolom, cserébe elvárhatom, hogy ne lemaradottnak vagy szűk látókörűnek bélyegezzenek, csak egyszerűen különböző értékrendűnek; és ha mondjuk a művészvilágban, egyetemeken vagy egyéb liberális közegben dolgoznék, a nézeteim miatt ne lehetetlenítsenek el.

A sorozatokról még annyit, hogy pl. ami az utóbbi években a Grace Klinikában van, az abszolút természetesnek hat, nem gondolom, hogy a valóságban nagyobb arányban tűnnek fel, mint a sorozatban. És egyáltalán nem provokatívan, inkább didaktikusan de hiteles, szimpatikus figurákkal segíti a közösség elfogadását.

De ebből a típusú sorozatból van kevesebb.

Félreértés ne essék, alapjáraton imádom a polgárpukkasztást, de itt nagyobb a tét, fokozatosabban, türelmesebben kellene ezt csinálni. A mai sorozatokból egyébként is hiányolom a mondanivalót, de azt aztán igyekeznek mindenféle felszínes módon pótolni. Túlstimuláltak minket, lelkileg tespedt nézőket, ezért azt gondolják, hogy folyamatosan, minden jelentés nélkül és arrogánsan kell a többség arcába tolni a másságot. Ez szül sokakban ellenérzést.

Dwayne-nel példálózni..jajj a szívem :D Ennek a pszichológiáját is érteni kellene, hogy pl. egy külsőre "tökéletes férfi" miért akar egy -nagy valószínűséggel- tökéletlen nő lenni, vagy fordítva. Az általam látott példákból legalábbis nagyon kevés "ízléses" eredmény lett; az én olvasatomban ez egyenesen önsorsrontás.