Egy fantasy regényben mennyire van megkötve az író keze?

Kitalálhatsz helyette mást, de a lényeg, hogy a saját szabályaidhoz tartsd magadat.

Tehát, ha nálad mondjuk az angyalok a pincében lakó csillámpóni parancsának engedelmeskednek, akkor legyen úgy, de akkor ne kérdőjelezzék meg emberi módra, hogy hiszen az csak egy csillámpóni - mert nekik ő az isten, nincs okuk megkérdőjelezni, hiteltelenné teszed a karaktert.

Egyébként nem csak tulajdonságokra, hanem fizikai dolgokra is igaz ez, sőt, csak azokra igazán. Ha az angyalod fel tud ugrani egy tízemeletes ház tetejére, akkor tegye. De akkor tudd, hogy azért tud felugrani annyira, mert pont annyira izmos a lába, hogy ez menjen. És a következő jelentbe ne liftezzen fel fáradtan a szomszéd házba, vagy ne lihegjen a Gonosz nyomában az utcai üldözésnél, mert te épp azt akarod, hogy meneküljön meg ott a gonoszka.

Bármilyen szabályt kitalálhatsz, lehetsz teljesen elrugaszkodott attól, amit ismersz. A lényeg az - és a kezdő fantasy írók ezt rontják el legtöbbször -, hogy a saját szabályaidhoz ragaszkodj, és mindennek legyen indoka, hogyha valaki megkérdezi tőled, hogy miért így van, tudj rá felelni.

Ismertem olyat, akinek a "miért" kérdésre annyi volt a válasza, hogy azért, mert ez fantasy és ő így találta ki. Na, ez a nem jó válasz.

Utolsó, ebben igazad van. :)

De ha eltekintünk attól, hogy rengeteg zsáner terjedt el általa, és csak magában szemléljük a művet: újat talált ki, szabályokat alkotott az újdonságokhoz, és ahhoz mindig és következetesen tartotta magát.

(Egyébként ő is rengeteg mindent ollózott össze máshonnan. Mivel nyelvész volt, maradjunk ennél a példánál: a tünde nyelv baromi sok mindent vett át az ősi gael nyelvekből. :) Szóval nem ciki egy mai fantasy írónak, hogy elfjei vannak, attól még lehet jó a történet. Sőt, nem is muszáj, hogy olyan tündéi legyenek, mint Tolkiennek.)