Mondanátok véleményt a történetemről? ( Annak bemásolt részletéről. )

Előre leszögezném, hogy nem szeretném kiadatni, csupán hobbiból írom, de kíváncsi lennék, hogy más számára is szórakoztató-e.

"„ Egy király sosem kér… Egy király mindig elveszi ami neki jár, fiam. Csak kinyújtja érte a kezét. „

„ Vedd el…Vedd el!” Suttogták a torz hangok mindenhonnan és sehonnan egyszerre. Újabb rémálom gyötörte az ifjú herceget, ki hideg verejtékében fürödve forrón, lázasan riadt fel azon az éjjelen. Az asztalán égő gyertya fénye tompa derengéssel mozgó árnyakat festett a szoba falára.

- Aludj herceg, aludj.

Corvus visszahanyatlott a párnák közé, s az ablakon keresztül a hold vékony sarlójára meredve nyomta el újból az álom. Napok óta gyötörte a kórság, melyre a legtapasztaltabb orvosok sem találtak megfelelő gyógyírt. Még maga a király sem hitt abban, hogy fia túlélheti az éjszakát, ám valami csoda folytán és egy bolond vajákos segedelmével kapott egy esélyt, hogy férfivá cseperedhessen. Sápadt, szürke szemű fiú volt, gyengébb a korabelieknél, ám azt mondják eszesebb is. Apja nagy gondot fordított neveltetésére, noha személyesen ritkán foglalkozott vele, mert uralkodói teendőit előbbrevalónak ítélte. Dravorys az északi tartományok királya kegyetlen zsarnok hírében állt. Rettegésben tartotta a saját területén kívül eső, sereggel nem rendelkező provinciákat és meghódította egész Velgrothsot, mikor életét vette az akkor még ifjú Mindragor hercegnek, saját koronázása napján. Ám Dravorysnak avagy a Szürke medvének, ahogy ellenségei hívták még ez sem volt elég. Hatalmának megszilárdítása érdekében még több hűbéresre vágyott, hogy császárrá koronáztathassa magát. Kegyetlen Dravorysnak azonban sosem adatott meg, hogy beteljesítse vágyait, mert egy éjjelen…

A herceg másodszorra riadt fel. A gyertya már leégett, csupán a szűk ablakon besütő hold szolgáltatott némi fényforrást, de azt is eltakarta egy görnyedt hátú férfi sötét sziluettje. Daran volt az a kastély vajákosa. Ő volt az egyedüli ki nem mondott le róla s virrasztott ágya mellett éjjelente. Bolondnak tartották őt, mert keveset beszélt, s akkor is leginkább csak az általa képzeld jóslatokról, ám a vajákos mélyzöld szemében Corvus mindig látta a bölcsességet. Most azonban bolondnak tartotta és dühös volt rá, amiért nem hagyja magára. Egyedül akart meghalni, mint ahogy egyedül érezte magát a világon is.

- Elkezdődött…

Corvus az asztalon lévő vizes tálkáért nyúlt, hogy kicserélje a rongyot a homlokán, de ügyetlen kezeivel leverte onnan. Daran hátrafordult, de nem segített neki, továbbra is állt és nézte szenvedését, ahogy próbál felülni az ágyon.

- Miről beszélsz Daran… Mi kezdődött el? "

Minden normális hangvételű kritikát köszönök, legyen az negatív vagy pozitív. :)