Akik nagyon boldogok, és imádnak élni, nem fogja el őket rossz érzés, ha eszükbe jut, egyszer az ő életüknek is vége szakad?

Én személy szerint ilyen vagyok. Szeretem a saját életem, és szeretem az életet. Rengeteg csodálatos dolog van benne, izgalmakkal tölt el millió dolog. Boldoggá tesz, amim van (nem pénzbeli értékekről beszélek), és boldoggá tesz, ha az álmaimra gondolok, hogy milyen lesz, ha egyszer megvalósulnak, és közben is boldog vagyok, amíg teszek értük.

Érdekel a világ, nagyon sok mindent szeretek csinálni és szeretnék a jövőben is.

De ha eszembe jut, hogy egyszer én is megöregszem, majd meghalok, akkor félek. Nem akarom, hogy hamar vége legyen az életemnek, élni akarok és látni a világot, élvezni mindent, amit lehet.

Más is szokott félni, ha ilyesmi eszébe jut, vagy nem foglalkozik vele?