Ha valaki farkasember, akkor miután megfertőződött, utána hányadik teliholdkor változik át teljesen?

A farkasember mítosz alapját sámánikus időkből a keresztény időkbe átörökített mondatöredékek képezik. A sámánoknak tulajdonítottak olyan tulajdonságot, hogy állati formát képesek felvenni. Ez a középkori keresztény babonában tovább élt, és a boszorkányok képességének tulajdonították az átváltozást, amit akaratlagosan irányítottak rossz szándékkal persze. Voltak olyan perek is, ahol a farkasemberséggel vádolt illető azt vallotta hogy egy boszorkánytól kapott kenőcs segítségével változott át farkassá. Észak Európában emellett még 1000 táján is élt a berzerker legenda, miszerint egyes viking harcosok képesek voltak állati vadsággal harcolni. Nem hordtak páncélt, csak állatbőrt a hátukon, és a fejükön, innen származik a mai farkasember kétlábú alakja is. Az eredeti farkasember legenda szerint az átváltozott személy egy nagyméretű és gonosz, gyakran fekete farkas.

Észak Amerikában él továbbá egy indián legenda a wendigokról, azaz bőrszellemekről, akik akaratuk ellenére váltanak alakot, mely szörnyű kínokkal jár számukra. Valószínűleg ezt az elemet vette át az európai felfogás a huszadik században, és így született meg a teliholdkor átalakuló farkasember legendája. Könnyen nyomon követhető a legenda fejlődése és változása az elmúlt ezer évben. A keresztény idők előtt szinte minden kultúrában a sámánok, táltosok, druidák, és más papi szerepet betöltő személyek képessége volt az állati alak. Leggyakrabban a farkas, medve és a holló voltak ezek az állatok.