Türk vagy finnugor a magyarság?

Azért az, hogy B. Konstantin türknek nevezi a magyarokat sok bizonyítékot nem ad.

Sokat éltek együtt a magyar törzsek türk népekkel a mai Ukrajna területén, nyilván részben átvették szokásaikat.

Másrészt pedig az az effektus érvényesült, mint az ázsiaiakkal manapság. Az akkori európaiak találkoztak egy néppel, ami más volt mint ők, hát megpróbálták bekategorizálni. Ez olyan, mint mikor manapság meglát egy magyar egy mongolt/vietnamit/thait. Nagy valószínűséggel egyből az ugrik be neki, hogy kínai. Holott nem.

Na, ugyanez érvényesült a kora középkori Európában. A németek minden keletről jövő vándorló népet hunnak, a görögök/bizánciak ugyanezeket türknek nevezték.

Szívesen. Egy történelemtanár.

Se türk, se finnugor, mert a magyar nyelv és a magyar nép germagyar, egy indogermán nyelv, a germánból fajult germagyarrá.

A fingározás, meg annak etimológiái elmbetegségek, ahogy a türkizgetés is.

6/6 anonim válasza:

És ezt nyelvészetileg hogy bizonyítod, kedves utolsó?

----------------

Nyelvészetileg? a nyelvészet az tudomány, pejoratyv dolog.

A magyar nyelvet mint indogermánt lehet csak bizonyítani, és a germánból. Nyelvészet csak finnugor lehet, nem más, ahogy a tudomány is, mert az az, de a magyar nyelv meg nem a nyelvészet.

Amúgy itt én már különféle ügyekben bizonyítottam, leírtam, mindig valahol mást.

Kedves? Ilyen szó nincs.

A nyelvészet egy emberi nyelvekkel foglalkozó tudományterület. Foglalkozhatsz bármilyen emberi nyelvvel (latin, finn, szuahéli, magyar, kínai, stb.). Ennek a történeti nyelvészet nevű ága foglalkozik leginkább a nyelvcsaládokkal és a nyelvrokonsággal.

A nyelvészetnek vannak eszközei, melyekkel bizonyítani lehet 2 vagy több nyelv rokonságát. Gyakorlatilag le lehet futtatni összehasonlítást az angol és a magyar, a görög és a kínai, az albán és az arab között is, és így tovább. Ha elég nyelvet vetsz össze, kialakítható egy nyelvcsalád.

A germán nyelvek és a magyar nyelv között nem bizonyítható a rokonság.

Te amikor leírod és komondod a szavakat, mit beszélsz? Vagy csak makogsz? szerintem igen, mert a magyar nyelv a germánból fajult germagyarrá, minden képzés a magyar nyelvben indogermán, germán, a szókincs 70 százléka germán, 90 vagy több indogermán, vagy árja és protogermán.

Nem tudom, te miről beszélsz, mert ez makogás. Én le tudom nekd vezetni jól, hogy lett, vagy fault a magyar nyelv a germánból.

A mondat: honnantól látja rajtam, hogy utálkodok, ódzkodok.

Honnan: alapja az indogermán ki, a magyarban a ki, ebből lesz ha, hwa.

Található a honnanban egy ana képzés, ami a germánban az, amaz, és ott, és így től is.

T: a t a germagyarban a tárgyas képzés illetve mondhatnánk lokativusnak, de a szó azt jelenti, hogy az és től, ez a latin dé, brit dé, a germánban t, mint az ennant szóban, ami az onnant, tehát ez a dé vagy té latin-brit-germán és germagyar.

el: egy indogermán tő lehet, de az írben is jelen van, mint től, a germagyarban a t és az el olvad össze.

látja: a lát a germán wlaitan, majd a w lekopik és lesz lait, leit, a szó indogermán alapja uel, ez van t-vel, ami kausatívképzés. A germagyarban kikopott az egyes szám harmadik személyben a képzés, de lett helyette látja, ami egy alapállapot,egy janos-os képzés, és azért lett harmadik szeméylben mert alapállapotot jelent.

Ra: indogermán ar, ra tőből ered, megegyezik az ír ar-, ro-val, jelentése illeszt, rak, fügen, eredetileg ige, mint a nak.

Itt megállunk az elemzésben, és megnézzük a képzéseit:

k-val: ez lesz a rak, germán rakan, ami halmoz egymásra rak, ez egyben a reich és a rex.

A rex, rich tehát a rakó, ez majd a rend szóval lesz fontos.

Rege: germán rekkan, reken, ami elmesélnit jelent, tehát ragozni, összeilleszteni, ettől lesz a ree a rege.

Rend: azt mondják, hogy a szó szláv, miközben a magyar, germagyar nyelvben megvan a töve, és más képzések is, a rend a ratio, a harmónia, mindegyik a ra tőből ered, tehát rátevés, ha a t kaustívképzés az indogermán de, do vagyis a tesz. A rend tehát illeszkedést jelent, attól lesz racionális valami, példa: van abortusz, a fecniben van valami élet védelme, eközben kirúgni a fötust maradandó jaj.

Ezt nem lehet összeileszteni, egymásra rakni, mert nem rának egymásra, multikulti, tehát irracionális.

A szlávban jövevényszónak tűnik a rend szó, a raid germánul, persze a germánban is van nd képzés, szóval lehet, hogy a rend nd képzésű.

A rex tehát az, aki rak, arról tesz, hogy az elemek rának egymásra, rátesznek egymásra.

Rím: a germánban sort jelent, rendet, illeszkedést, de azt mondják hogy a Reim viszont a francia rhtymusból jön. A magyar rím a germán, vagy a francia, én germánnak mondanám.

arány: ar, vagy rá+nja gót nőnemű képzés

ért: talán a rá ar változata, a ratio, tehát artesz, mint a reden

Ha már itt vagyunk akkor beszélünk kell az észről is. A magyargban, a germagyarban, a rend a ratio, ami más nyelvben az ész, viszont az ész az észlelésből ered, indogermán aues, germán wis.

Az ész nem török szó, hanem germagyar, a witz, ebből jön a vita szó is, ami ugyanazt jelenti, ahogy a vezet szó is. Az indogermánban három vez van, de a magyar a germánból ered, mint vezet, weisen, kausatívképzéssel. Tehát a vezet, az észt tesz, germán wisida.

Tehát a rend szó nem szláv, hanem germagyar, de térjünk vissza a rajtamhoz:

ja: birtokos képzés, gót ja, az újkurdban csinálnak ilyet, amikor mondjuk az ő-höz hozzárakják a ja birtokos képzést, ami a ja, tehát rája.

t: a tárgyalt t és dé

am: a brit nyelvben a ra után következik az am, ami igeképző eredetileg, germánban is volt, mint bim, habém, sőt, a felszólítőmód ősgermánja bírjam, berjaum, az ír nyelvben jat képzés nélkül csak rám, roim van.

Látható a rend, a rátesz, a magyar nyelv, a germagyar nyelv levezethető germán elemekkel az újkurdból és az ír nyelvből, mert egy általános rendet követ a germagyar nyelv. És ez nem csodálatos!

Ez a rend! Na de erről az elemzés végén.

hogy: hwa, ho, ha+vagy k vagy dei. A gótban láttam egy auk dei összekötést, ami lehet a vagy, mert a vagy az az auch, au tőből, ami a va. Vagy auk ei, gót ei partikellel így lenne, huk ei.

Utál: indogermán od, germán at +al képző, belőle jön az átok, az atoch

kó: jelenidőképző, és akciós, vagy mozzanatos ige, a germánban nagyon gyakoró

od: indogermánul az at

skó: ugyanaz a szerepe mint a kó-nak, a latinban is megvan.

kód, skód összetéve: a d kasuatívképző a d, ami a tesz, do: szakad, skaidan