Anime karakterek közül ki a női ideálotok?

Nem gondolom ezt komoly vitának, pusztán megemlítettem, hogy én nem látok kifejezett mondanivalót a Stein;gates első 5 részében, amiket eddig láttam belőle.

Egy sekélyesebb lelkivilágú felnőtt is nézheti, vagy egy kamasz lelkű felnőtt is nézheti, vagy egy kamasz, teljesen oké, nekik való.

Az meg, hogy mi a műfaji megjelölés, sokszor szubjektív, melyik adatbázis épp milyennek adja meg, és nincs avval nagy baj, mivel a legtöbb anime kevert műfajú, én értékelem, hogy próbálkozik mindenki körülírni műfajnevekkel az adott animéket.

Én speciel nem tartom seinen-nek.

Ahogy sokszor kiskamaszoknak valót is jelölnek seinen-nek, noh, az már kifejezett baki. Főleg, amikor 8 éveseknek való animéhez írják ki, néha nem tudom, miért.

Tehát ne vegyük már annyira mereven azt, h az egyik anime gyűtőportál X, Y meg Z műfajmegnevezéseket ad meg adott animéhez, egy másik adatbázis meg ugyanahhoz részben másféléket.

Javaslom, hogy mindenki elmondhassa a véleményét a műfajmegjelölésről (ahol téma, pl itt).

Elmondtad te is, én is, nem értem, miért kell ezen megsértődnöd.

Még annyit, hogy én akár még azt is elfogadom, ha seinen-nek erőltetik a "Stein;gates"-t, hiszen pl Hollywood tele van felnőtteknek való, sekélyes filmekkel.

Attól még lehet, hogy felnőtteknek való, hiszen vannak felnőttek, akik a felszínes, középszerű (vagy éppenséggel gyenge színvonalú) művekért rajonganak.

Más kérdés, hogy adott mű stílusa kinek bejön, kinek nem, de

nem azt illettem kritikával, hanem hogy felszínes.

Ezen felül ha valóban felnőtteknek való egy mű, van, amikor pusztán csak mert korhatáros.

(Bár nyilván attól, hogy korhatáros egy mű,

nem feltétlen sekélyes.)

A színvonalat önmagában nem az határozza meg, hogy felnőtteknek való-e egy mű.

Talán így pontosabb is a megfogalmazásom, ha azt mondom, hogy a sekélyessége a lényeges. Az, hogy felnőtt anime, vagy nem felnőtt anime a "Stein;gates", számomra másodlagos kérdés.

Mondom sokadjára: az a probléma, hogy egy készítő

nem képes egy anime sori első 5 részébe tartalmat tenni. Se jellemfejlődés, se érzelmek, se filozófia. Ezért sekélyes az első 5 része.

Eleve hiba, ha úgy készítenek egy 10-15 részes animét, ahogy az első harmada nem szól semmi lényegesről. Ez még csak nem is figyelemfelkeltés, nem fokozás, semmi szerepe nincs az ilyen hozzáállásnak egy alkotás elkészítésére nézve.

Ez a lényeg, de te folyton elkanyarodtál. Én meg sajnos reagáltam időközben azon momentumokra is, melyekre elkanyarodtál időközben. De a lényege a válaszomnak az, amit sokadjára most ismét megírtam.

Nem sugalltam olyat, hogy "csak az a mű értékes, melynek erőteljes a mélysége", vagy hasonló... Imádom a rém egyszer, kicsiknek való Binchou-tan-t, példának okáért. Mert kifejező, tele van érzelemmel, amellett hogy egyszerű.

Nem csak a rajzai szépek a Binchou-tan-nak, de kifejezőek a karakterek megrajzolása, és hát... impresszionista darab. Egy hat éves gyerekkel lelkesen megnézetném, ha rajtam múlana -persze a mozgóképek csak rövid időre, max pár naponta 20 percre valók még az ennyire kicsiny gyermeknek-, de tiszta, gyermeki lelkű felnőttekkel, tinikkel is megnézetném akár.

Pedig semmi ördöngösség nincs a Binchou-tan-ban. Hanem finom mélység. Nyilván semmi felnőttes nincs benne, pici gyerekeknek készült elsősorban. Az értékei tehát más jellegűek, én ilyesmire is nyitott lelkű vagyok.

A Stein;gates első 5 részét láttam, halál unalmas számomra. De türelmesen végignéztem az első 5 részét, mert akadnak animék, melyek csak a 2., 3. résztől indulnak be, esetleg a 4./5.től.

Semmilyen szempontból nem adott semmit nekem a Stein;gates.

Ha valaki talál az első 5 részében bármi értéket, fejtse ki, kérem, MIK ezek? Nem baj ,ah szubjektív, csak támassza alá érvekkel, és részletezze. Mert nagyítóval se találtam.

A slice of life anime műfaj szerinted nem ad lehetőséged mélyebb lelkület kibontására, pszichologizálásra? Az általam ajánlott Kokoro Connect is alavetően slice of life (bár van egy kevés misztikus is benne, akár a Death Note-ba, ah értesz). Mégis, a Kokoco C színvonalának csak a negyedével találkozom, már azt érzem, hogy "ez igen, elismerésem, adott valamit a mű". Ellenben a Stein;g. semmit nem adott számomra.

Elismerem, hogy dolgoztak rajta, de pusztán ettől még

nincs miért értékelnem magát a művet.

Bocs az elírásaimért, korrigálok:

(bár van egy kevés misztikuM is benne, akár a Death Note-baN, HA értesz). Mégis, a KokoRo C színvonalának AMENNYIBEN csak a negyedével találkozom MÁS MŰVEKBEN, már azt érzem, hogy "ez igen, elismerésem, adott valamit a mű".

Na akkor neki rugaszkodok: Engem eleve a főszereplő karaktere megfogott, nem nagyon láttam ilyet más animében. Emlékszem amikor az első részt láttam, csak annyit tudtam, hogy valami időutazós lesz a sztori, úgyhogy eléggé meglepett a felvezetés és be is rántott. Ahogy azon dilemmáztatja a sorozat a nézőt, hogy most akkor tényleg egy profi e a srác, vagy csak egy nagyon lökött egyetemista, imádtam.

Aztán lassacskán folydogál a sztori, elég realista, életszerű. Épp ez teszi igazán abszurddá és szórakoztatóvá a kis csapatunk bénázását/bandázását. Mondod, hogy komolytalan, könnyed sorozat. A karakterek komolytalanok benne, játszanak, szerencsétlenkednek, elütik az időt miközben a szetting reális, azt az érzetet kelti, hogy ez a lökött fazon valódi, mindennapi problémákkal küzd és próbál boldogulni.

Ezen kívül a dialógusok kifejezetten jók, tele vannak humorral és iróniával.

Nagy fő motívuma a sorozatnak a főszereplő dilemmája, amit korábban is említettem. Elég hamar kiderül, hogy nem teljesen normális (de nem is bolond... fura egy eset), viszont mégis mindig jön valami, apró jelek, lassanként alakuló sztori és az ember valahogy újra és újra meg kérdőjelezi, hogy talán mégis csak lehet valami nagyszabású dolog, kapizsgálhat valamit ez az Okabe...

Szóval tömören az ötödik résznél már tetszett a sztori, a hangulat, a karakterek, a humora és persze érdekelt a háttérben húzódó rejtéj.