Aki nagyon dok animét néz, annak rengeteg felesleges szabadideje van?

Aki sokat nez annak sok 'szabadideje' is van, azt hogy ki hogy es mikent osztja be az idejet az a sajat dolga, bar nekem is furcsa ha valakinek relativ rovid ido alatt latott tomenytelen mennyisegu animet. En magamat nem tartom soknak, most 5+ ev utan jutottam el oda hogy lattam 200+ anime-t

Most komolyan nekem magyarázod, hogy lehet japánul megtanulni.... miközben japánul tanulok? Vicc.

Mindig vannak ilyen emberek, akik állítanak valamit, hogy ők 3 hónap alatt megtanultak 3 nyelvet felsőfokon, vagy hollandként minden alap nélkül csak magyar híradót nézve megtanult valaki magyarul (mondjuk holland börtönökben miért van egyáltalán magyar adó? mi is fogunk pár külföldi adót, de azok angol-német-francia, esetleg valamilyen szláv adók, nem ilyen kisebb nyelvek és távolibb országok csatornái, mint Hollandia), de maradjunk reálisak, és ne ezekből a random cikkekből meg bemondásra nyelvész emberekből induljunk ki, hanem az "átlagemberből". Én 11 éves korom óta nézek animét, noha nem mondanám magam függőnek, és soha nem ebből állt az életem, és különösebben sokat sem láttam. Hallás után megtanultam pár kérdést, kifejezést, mondatot, de ennyi nem elég ahhoz, hogy az ember N5 szintre felhúzza magát, egyáltalán megközelítse. Az animéket kizárólag angol vagy anyanyelvi felirattal nézik a világ minden táján, de sok - tényleg sok - létezik egyébként angol vagy anyanyelvi szinkronnal is, gyerekként én is csak olyat néztem, amihez volt magyar szinkron. Ahogy a frissen megjelent mozifilmek is magyar szinkronnal kiadásra kerülnek, hiába amerikaiak angol nyelven eredetileg. A legtöbben kikapcsolódni akarnak sorozatnézésnél, nem pedig nyelvet tanulni, emellett bár sok japán anime tartalmaz kisebb-nagyobb utalást a japán kultúrára, vagy éppen arra épít, de nagyon soknak meg semmi köze hozzá, nem feltétlenül csak az néz animét, akit érdekel Japán. De ez olyan dolog, hogy moziba sem azért megy az ember, mert érdekli az amerikai kultúra. Egyébként, hiába nézne bárki japán szinkronnal és felirattal animét. Egy kanjinak sok olvasata lehet, konkrét tanulás nélkül nem lehet megtanulni, hogy mikor melyik jelentésében, olvasatában kell nézni. Ráadásul, még nem láttam olyan feliratozást, ahol szerepelt volna a jelek felett a betűkkel való átirat. Hiába görgetnek le a szemed előtt egy rakat ismeretlen jelet, ha nincs odaírva fölé, hogy a め az a me szótag. Szóközt sem használnak a japánok, hallasz egy mondatot, és látsz egy összefolyó sort. Azért japánoknál kb. 120 hiragana-katakana van, plusz a kanji, ha valaki nem néz utána annak, hogy melyik mi, még csak azt sem tudod, hogy amit látsz, az most egy katakana jel, vagy a hiragana párja ugyannak a szótagnak, ráadásul itt is előfordul, hogy nem mindent úgy ejtenek ki, ahogy írnak. A japán tipikusan olyan nyelv, meg szerintem a többi ázsiai is, amit nem lehet CSAK sorozatnézéssel megtanulni. Egy sor másik tananyag kellene még hozzá. Egyébként, használok egy Anki decket, nemrég találtam, ami az animékből vesz mondatokat hanggal (forrást megjelölve), ezeket leírja jelekkel, és ad hozzá egy sor egyéb nyelvtani magyarázatot, közben kb. minden második oldalon a kivétel alkivételének kivételére hívja fel a figyelmet, hogy ha ez meg az áll ott, akkor mást jelent, vagy máshogy olvassuk, de egyébként meg ezt meg azt jelenti más környezetben, és még az N5 szinten sem járok, alig pár oldalt néztem meg belőle.... Az angolt még csak el tudom képzelni, hogy az ember sorozatokkal tanulja, vagy bármilyen nyelvet, aminek nem különleges írása van, de a japánt elképzelhetetlennek tartom részben épp azért, mert a lebegő szöveg európai betűk nélkül értelmezhetetlen, másrészt meg annyi nyelvtani módosítás van, amit más nyelvben nem feltétlenül lát az ember, és teljesen idegen. Végezetül meg csak egy példa: Ha azt mondom, hogy "én vagyok", az angol csak annyi, hogy "I am" németül, "ich bin". Na, a japánban létezik watashi wa, boku wa, ore wa. A watashi egy udvariasabb forma, mindenki használhatja, lányok olykor csak atashit mondanak, de már olvastam olyan forrást, ami szerint az atashi kicsit már az ore stílusához közelít, és nem annyira elfogadott, főleg nem idegenekkel szemben. A boku egy kevésbé formális, de kifejezetten csak fiúk által használ forma. Az oréről azt olvastam, hogy már az ilyen nagyon laza, sokszor tiszteletlennek ható, éretlennek ható kifejezés, lányoknál meg kifejezetten punkos és taszító, ha valaki használja, de kinek mi a célja, stílusa, intelligenciája. Szóval a japán már ennyire az alapoknál nehezebb, mint mondjuk az angol vagy a német, de a németben sincs ennyi kifejezés erre. Ilyen apró, alapvetően kulturális különbségeket pedig animét nézve csak nagyon nehezen lehetne például kiszűrni és helyesen besorolni pusztán sorozatnézéssel, még ha lenne is olvasható átiratú felirat a japán karakterek felett. A japán szóbeli készségeket egyszerre kell fejleszteni az írással, de még a japán kulturális ismeretekkel is, a japán kultúra elválaszthatatlanul összefonódott a japán nyelvvel. Angolul, németül, de szerintem magyarul is viszont tökéletesen meg lehet tanulni viszont anélkül, hogy az ember bármit megtanulna az adott nép kultúrájából. Azért nem véletlen, hogy a japán a világ legnehezebb nyelveinek egyikeként van számontartva. Plusz, legyünk tényleg reálisak, angol szinkron-magyar felirat párossal sem tanul meg senki angolul még alapfokon sem egyéb tananyag nélkül, miért pont a japán szinkron - angol/magyar felirat páros lenne sikeresebb?