Mennyire beteg az, hogy követtem egy lányt az utcán, mert megtetszett?

Nagyon fura az egész dolog, mert nem követtem úgy direktbe. Vagy háromszor is szem elől tévesztettem, de aztán mindig felbukkant ott ahol én is jártam. Úgy kezdődött, hogy utaztam a villamoson és valami miatt úgy elmerengtem, hogy egy megállóval előbb szálltam le. Így meg kellett várnom a következő villamost. Aztán elsétált előttem a megállóban. Jó előre ment és kb az első kocsiban szállt fel. Én majdnem az utolsóban. Gondoltam, hogy akkor ez ennyi, mert a villanoson már nem láttam. Aztán leszálltam és ő is ott állt a zebra előtt. Aztán épp arra ment amerre én is. Egy plázába. Szóval nem szándékosan, de követni kezdtem, mint aki meg van babonázva. A plázába beérve néztem, hogy merre megy, de egy ponton túl elvesztettem. Fel is adtam és mentem a dolgomra. Szóval semmiképp sem akartam zaklatni, csak kicsit jól esett figyelni őt. Ezt követően teljesen véletlenül újra megláttam a legfelső szinten és muszáj volt újra és újra ránéznem. Teljesen a hatása alá kerültem. Fogalmam sincs mi ütött belém. Ilyet soha nem csináltam. Biztos kezdek már elborulni.. :D Gondoltam leírom ide ezt a sztorit, hogy meggyónjam bűneim és kiosszatok mennyire kattant vagyok, hogy elkezdek követni egy idegent. És még a szemkontaktust sem sikerült felvenni. Nektek volt hasonló "meglátom az utcán és elkezdem követni, mintha húzna egy láthatatlan madzagon" jellegű történet?