Mondjam el neki?

Tavaly novemberben lettünk jóban, azelőtt is ismertük egymást, de csak köszönőviszonyban voltunk, aztán elkezdtünk beszélgetni, és ez a beszélgetés mindennapossá vált. Szerveztünk közös programokat, átmentem hozzá filmezni, moziztunk, vásároltunk, stb. Minden olyan szép volt, érdekelte mi van velem, hajnalig beszélgettünk, rengeteget nevettünk, és éreztem, hogy fontos vagyok neki.

Én viszont idővel belé szerettem. Amikor meg láttam őt, vagy megöleltük egymást, amikor nevettünk együtt, annyira boldog voltam. Eddig nem gondoltam,hogy más lennék, de ilyet még nem éreztem senki iránt, mint iránta. Voltam már szerelmes fiúkba, de ennyire soha sem, mint a barátnőmbe.

Telt az idő, és ő rájött, hogy nagyon naiv vagyok. Ő kihasznált teljes mértékben engem. Én mindent megadtam neki, mindig segítettem, rohantam, ha baj volt, mert rajongásig szerettem őt, és nem akartam elveszíteni, és az sem érdekelt,hogy kihasznált. A barátságunk átment érdekbarátságba, csak azért keresett, hogy segítsek neki, személyesen nem foglalkozott velem, volt, hogy szavakkal bántott, stb. Én viszont mindent tűrtem, mert nagyon szerettem. Ez nagy hiba volt, hogy hagytam. Aztán a beszélgetésünk valahogy megszűnt, próbálkoztunk többször is, hogy találkozunk a városban, el megyünk vásárolni, stb., de mindig veszekedés lett a vége. Aztán megszűnt a beszélgetésünk teljes mértékben. Ha az utcán meglátjuk egymást, elfordul, nem köszönünk egymásnak. Nagyon fáj. Engem annyira megviselt ez a dolog, hogy el kellett menekülnöm arról a helyről, ahol minden nap ott volt ő is, és azt hittem segíteni fog, ha nem látom, de csak napról-napra rosszabb.

Nem tudom mitévő legyek. Ő nem tudja, hogy belé szerettkem, próbáltam ezt titolni. Valljam be az érzéseimet iránta, vagy inkább hagyjam békén?

18L