hasonló gondolkodású embertől lehet többet tanulni, nem? Mert pl nekem volt egy olyan tanárom, akivel totál más személyiségek vagyunk, ő pl azt gondolta, hogy a tisztelet pl alanyi jogon jár neki, lévén, hogy ő tanár, meg ő a felnőtt, ő az idősebb, ő bújt ki előbb az any jából. N aés akkor őneki pl utáltam bejárni az órájára, volt benne egy ilyen beképzeltség. Nem is tanultam tőle túl sokat. Csak ledarált annyit az anyagból, amit óra végén , az utolsó öt percben (3 ember lefeleltetése után sikerült neki) , azt se túl izgalmasan mesélte el; de mondom, amúgyis 5 perc volt, tehát túl sokat nem tanultam tőle; mert úgyis otthon a törikönyvből kellett felkészülni, de mondjuk azt se sokat forgattam, csak ha bejelentett dolgozat volt; ha nem volt szó dolgozatról, otthon eszembe se jutott elővenni a könyvet; a felelés meg szerencse kérdése volt. Meg amit megtanultam az alatt, amíg ő a tanárom volt, még a tananyagból is elfelejtettem. Meg amúgy sem voltak bölcs gondolatai, szóval csak ledarálta az anyagot, azt annyi. Viszont egy nagyon jó észrevételt mondott, ami lehet, hogy nem is a sajátja volt, lehet, hogy neki is csak mondták, 8. osztály valamelyik utolsó óráján beszélgettünk, addig sose beszélgetett velünk, amúgy nem is nagyon tudtunk volna órán kérdezni, nem keltette fel annyira az érdeklődésünket amit mesélt, hogy tudtunk volna kérdezni, meg amúgyis olyan nyomottak voltunk azokon az órákon, hogy kész. Nem is nagyon lett volna erőnk ott gondolkodni pl kérdéseken; na mindegy, na szóval egyszer volt egy nagyon jó észrevétele, ami lehet, hogy nem is a sajátja volt, hanem már ő is mástól hallotta, hogy ugye 8.osok voltunk, és akkor mondta nekünk, hogy "arra figyeljünk, hogy itt most mi vagyunk a legnagyobbak, de ahová majd megyünk, ott mi leszünk a legkisebbek" Na, ez pl nagyon tetszett ez a gondolat tőle, hogy így rávilágított. Nem mintha valamit befolyásolt volna, csak nagyon érdekes volt. Hogy örültem, hogy fölhívta rá a figyelmet, nagyon jó gondolat. Meg amit még tanultam tőle, és megmaradt, az most jutott eszembe, az az, hogy az élet igazságtalan. Tehát volt olyan hogy egyik osztálytársam asszem félévkor felelni szeretett volna az ötösért; na ozt akkor mindent elmondott abból amiből a tanár mondta, hogy készüljön föl; és akkor még ugyanabban a témakörben a tanár kérdezett egy dolgot; és azt nem tudta, ott álltunk, nemtom 5 percig v meddig gondolkodott; de én is feleltem aznap javításért, és nem emlékeztem egyébként, hogy az benne lett volna a könyvben, na és akkor ő azt azt az egy dolgot nem tudta; és akkor gondolkodott, de nem tudta, és akkor a végén a tanár azt mondatta vele, hogy "teszerinted akkor te így megérdemled az ötöst?" És akkor azt mondatta vele , azt kellett mondania, hogy nem. Pedig énszerintem egyértelműen megérdemelte volna, és az az egy, amit a végén tőle kérdezett, tényleg nem is volt benne a könyvben. És énszerintem abszolút profi válaszokat adott minden többi kérdésre. Tehát még ezt tanultam tőle. Neki pl az a nézete, hogy attól hogy valaki felnőtt, vagy neki már van diplomája, több tisztelet jár neki, mint egy gyereknek. Merthogy ő előbb bújt ki anyukája hasából, meg hogy neki már van diplomája, és a gyereknek nincs. A gyereket nem tisztelte magával egyenrangú emberi lénynek. Pedig arra nem is gondolt, hogy sok gyereknek pl azért nincs diplomája, mert még kicsi, fiatal, és ideje se lett volna diplomát csinálni, és lehetséges, hogy ő majd többre is viszi majd mint ő. Tehát ő ott valami kis képezendő gépeket látott bennünk akikbe bele kell tölteni a tiszteletet; meg a tudást. Tényleg pisszenni, hangosan levegőt se venni lehetett az óráin, tök nyomott, fárasztó, unalmas, terhelő volt az egész. Hallgattam, hogy mit mond, de közben figyeltem a falon az órát, mert annyira nem érdekelt, nem kötött le. Viszont pl egyszer bejött egy nagyon aranyos tanárnő helyettesíteni, és tök izgalmasan megtartott egy történelemórát. Mondjuk ő fiatalabb volt és mosolygósabb, meg energikusabb, lendületesebb; jobban érdekfeszítőbben, több élettel magyarázott, mint a másik tanár. De a másik tanár is elmondta becsülettel a tananyagot, de az nagyon nyomasztó volt tényleg és többnyire uncsi. Meg pl annak a helyettesítőtanárnak sokkal több kedvesség sugárzott az arcáról, meg volt pl benne empátia, megértés, meg tényleg ilyen kedves hozzáállás a gyerekek felé, hogy ő már nem nézett le minket; tehát ő nem úgy állt hozzánk, hogy mi senkik vagyunk őhozzá képest, hanem hozzám hasonlóan gondolkodott. Ő pl meg kiemelkedően jó órát tartott; mondjuk pl ő később is tanult, mint aki alapból volt a tanárom tehtá nem volt az a vasszigor nézet, de amúgy szerintem jobb volt az érzéke is a tanításhoz, tehát neki ez még a személyiségéből is adódott, hogy nem tekintett ránk valami púpként a hátán, akiket meg kell tanítani dolgokra, mert "sötétek mint az éj". Tehát egy hozzád hasonlónak meg hasonlóbb is amúgy az érdeklődési köre, hasonló dolgokban járhat akár előrébb fejlődésileg, mint amiket mi is meg akarunk fejteni. Ami minket is érdekel. Mert olyan témáról nekem hiába beszél, ami nem érdekel, nem fog meg, nem ragad meg engem. Tehát ha meg tök más fajta dolgokban van előrébb, ami pl engem meg nem érdekel, akkor ott nem nagyon lesz közös téma, és mondjuk beszélgetés nélkül sem feltétlenül lenne unalmas a párkapcsolat, ha főleg abból állna, hogy egy szerelmes pár esetében, hogy simulnak egymáshoz, és nem kommunikálnak; de szerintem nem tom, az nekem túl rideg lenne és unalmas. Vagy én nemtom. Meg amúgy ezeket csak érdekesség képpen mondtam, én pl hozzám hasonlótól szívesebben tudok tanulni, meg lehet, hogy többet is; habár, az életbeli pofonok is taníthatnak, pl az egy pofon volt de nem csak a mate-emnek, hanem nekem is, hogy a tanár nem adta meg az ötöst. És akkor ebben az is kicsit benne volt, hogy 'mit várhatunk embertársainktól'. Szóval ne lepődjünk meg, ha egyszercsak arconvág az élet. Mert van ilyen. És akkor ez a feleltetés ez csak kicsiben volt, de azért volt némi jelentősége, tehát azért még a negatív dolgok is tudhatnak adott esetben pozitívan hatni. De azért nemtom, a hasonló fajta embertől többet lehet tanulni. Meg hasonló fajta észjárású ember pl nem fog hlyének nézni a saját véleményed miatt, hanem érdeklődéssel figyeli, hogy miket mondasz, szal azzal jó együtt időt eltölteni. Csak valaki írta itt, hogy fontos, hogy tanulni tudjon a párjától adott esetben.
válasza: