Van, aki tolerálni tudja ezt egy komoly kapcsolatban? Többi lent.

Őszintén szólva megértem a párodat, ez nem élet. Bármikor elmentek moziba, színházba, nyaralni, kirándulni, megcsörren a teló és te ugrasz mint egy szomjas kiskutya? Ki akar ilyen emberrel együttlenni? És főleg ki akarna veled gyereket vállalni? Gyakorlatilag ezzel azt jelented ki hogy a másik személy(gondolom ő a nő, javíts ki ha tévedek) felelőssége 0-24ben a gyerek mert te bármikor dobbanthatsz.

Amúgy tényleg nem kötekedésből,de ez csicska meló. Én soha nem hagynám hogy olyan munkám legyen hogy nyaralás közben csettintsenek és ugrok. Ha igazán fontos vagy akkor meg fognak tartani akkor is ha meghúzol egy vonalat. Ha mindig ugrasz akkor tudni fogják hogy te vagy a csicska akit bármikor be lehet rendelni. Pályakezdőként, 1-2 évig még azt mondom oké, kell ez az állás a CV-be, de felnőtt embernek hosszú évekig ez nem normális munkakörülmény.

Szia!

Bocsánat, a szexualitás főoldalról kerültem ide, nem láttam hogy leszbikus kategóriában van, sry, én voltam a vak.

De továbbra is tartom hogy akármennyire is általában megoldod a dolgot, nehéz elkötelezni magad olyan ember mellett akinek bármikor benne van hogy dobbant dolgozni, akár vidéki nyaraláson lázas gyerekkel otthagy. Tisztelem azt ha valaki ezt elviseli, tolerálja, de egyáltalán nem tudom nem megérteni ha valaki nem.

Egy másik nézőpontból közelíteném meg a témát, bár lehet, hogy nem leszek vele népszerű.

Én örülnék ha fontos munkát végezne a párom, és támogatnám.A sok otthon ülésbe ő is belefáradhat.Jó (és ezek rám is vonatkoznak) van saját "hivatalos élete",saját dolgai,időbeosztása, ha csinálhat valamit önállóan,tehát ha nemcsak magánéletből áll az élete. Meg van a maga helye egy személy életében a kapcsolatnak is,a munkának is, a családnak,hobbinak stb,úgy az egészséges ha egyik sem válik egyeduralkodóvá. Én vegetáltam pár évig munkanélküliként az anyámnál, addig utáltam a munkám, de egy idő után lélekölő tud lenni a semmittevés, a haszontalanság érzése(pedig minden házi munkát én csináltam),a magány,a monotonitás,az unalom. És hosszú távon a kapcsolatnak sem tenne jót, a monoton rutinba, a szürke hétköznapokba könnyen belefásul még a legjobb kapcsolat is.

Ráadásul egy közös élet felépítéséhez, lakás-,autóvásárláshoz, gyerekneveléshez pénzre van szükség. Persze el lehet tengődni egy albérletben, leárazott,használt babacuccokkal, de egy gyerek tisztességes felneveléséhez, taníttatásához, és a megfelelő körülmények megteremtéséhez az egész család számár igenis keményen kell dolgozni.Tudom, mit beszélek, szegény családban nőttem fel, bár a szüleim lusták is voltak, nem tettek meg mindent ami tőlük tellet. Elsőre idillien hangzik, hogy elég kevesebbet dolgozni, megvesszük a legszükségesebbeket, és sok időt töltünk együtt, mindent együtt csinálunk, boldogok leszünk...Hát a legtöbb esetben nem így van. Ha mondjuk a baba vagy akár a párod olyan beteg lesz vagy balesetet szenved, hogy pl.külföldön kell kezelni vagy havonta százezrekbe kerülnek a gyógyszerek semmit nem fogtok érni vele ha ott leszel velük egész nap.

Tehát engem nem zavarna ha a párom sokat dolgozna, én is sokat utazom a munkám miatt, megérteném és támogatnám, hiszen mindkettőnk javát szolgálja,és nem akarom kisajátítani, nem akarom, hogy besokalljon, és ne kapjon levegőt a rutin miatt(ahogy azt sem hogy velem ez történjen),hadd építsen karriert,érjen el valamit az életben.

L/N