Volt már más is ilyen helyzetben? Homofóbia családon belül.

Én nem pont ilyenbe de közeli élményem volt apukámmal. Megkèrdeztem mi lenne ha én a lányokat is szeretném? Neked akkor véged kitagadalak a csaladból. És akkor döntöttem el hogy èn nem mondom el neki se anyának pedig ő megértőbb.

Én is így voltam/vagyok és sajnos sokan mások is. Az egyetlen megoldás a költözés,szerencsére én már külön éltem mikor elmondtam nekik. Engem is kitagadtak,de én is úgy döntöttem volna,hogy megszakítom velük a kapcsolatot,mert irtózatosan primitíven viselkedtek velem is, és a párommal is. Nekem az a véleményem,hogy nem is akarok olyan emberekkel érintkezni akik annyira primitívek és ostobák,hogy azt hiszik attól hogy valaki leszbikus már nincsenek érzései,nyugodtan lehet ócsárolni,sértegetni,fenyegetni.Pláne,aki a saját gyerekével csinálja ezt.

Nekem szüleim borzasztóan homofóbok, mindennek elhordják a melegeket és a biszexeket is. Éppen ezért nem fogom nekik elmondani, hogy bi vagyok. És egyébként lehet, hogy ez akadályoz abban is, hogy összejöjjek egy lánnyal... majd ha nem lakom velük, akkor szeretnék komoly kapcsolatot lánnyal, mert úgyis kiderülne, én meg rosszul járnék. Lehetséges, hogy ki is tagadnának...

Nálunk érdekes volt a helyzet, ugyanis anyám 15 éves korom körül veszekedett velem, hogy legalább neki valljam be, nem vak, van szeme. (most 17 vagyok) De én tartottam magam. Máig se mondtam semmit, hallgatás beleegyezés. Apukám az, akivel pár hónapig utána megromlott a viszonyom, de nem hozta szóba soha. A nagyszüleim álltak katasztrófálisan a dolgokhoz... ők mindig mindenben ezt látták. Extra homofóbok. Szurkolok, hogy éld túl ezt az időszakot, csak jobb lehet :)