Elképzelhető, hogy leszbikus/biszex vagyok?

20 éves egyetemista vagyok, és kezdek kételkedni abban, hogy vonzódom-e a fiúkhoz. Amikor kislány voltam, kisiskolás, volt egy lány az osztályban, akit nagyon kedveltem. Kerestem az alkalmat, hogy vele lehessek, üzeneteket küldözgettem neki a padban (semmi „szerelmeslevél”, csak üzenetek), ideges voltam a közelében, szívdobogást éreztem. Akkoriban kérdeztem meg apámtól, hogy létezik-e olyan, hogy „egy lány egy másik lányba legyen szerelmes”. Ő azt mondta van ilyen, de én biztosan nem vagyok szerelmes abba lányba, csak nagyon szeretnék a barátja lenni. Később egy volt osztálytársam kicsúfult, mondván „Szerelmes a – nevezzük – Nóriba!”

Férfiakhoz is vonzódtam, de azok korban akár az apáim is lehettek volna. Mondjuk az apám kora szerint a nagyapám is lehetne. 49 volt, amikor én születtem. De fiúkat sosem néztem meg „úgy”, max. annyira, hogy „igen, egész helyes, de egyik sem tetszett különösebben”.

Eddig két barátom volt. . Az első egy önző tapló volt, a második pedig ki akart sajátítani, el akart szakítani a barátoktól, a hobbimtól, a tanulmányaimtól. Mondhatjátok, hogy csak csalódtam a srácokban, de még mielőtt "kimutatták volna a foguk fehérjét", és együtt voltam a fiúkkal, viktoriánus-stílusban mindig arra gondoltam, hogy "Feküdj vissza és gondolj Angliára"

Elég súlyos önbizalomhiányom van, és elég gyakran megnézem a nők alakját, arcát. Eddig azt hittem, hogy csak azért, hogy összehasonlítsam magam velük, de mostanában azt vettem észre, hogy „tetszik, amit látok”.

Nagyon kellemetlen volt, amikor koleszba kerültem, és két gyönyörű lány lett a szobatársam. Elég kellemetlen volt, ahogy bugyiban és melltartóban szaladgáltak előttem. Utána azt gondoltam, nem bírom tovább, és albérletbe mentem. Jelenleg egy duci lány a szobatársam, vele nincs ilyen bajom.