Én szerelmes vagyok a nőbe vagy csak a gyász érezteti ezt velem?

Világéletemben úgy volt, hogy a férfiakkal nagyon jó barátsagokat kötöttem, de nem igazán érdekeltek, csak haverok voltunk. Volt 2 párkapcsolatom, de semmit nem éreztem alatta, mindkettő hamar véget is ért. Ha gondom volt vagy egy kis törődésre vágytam, mindig a nők társaságát kerestem. A szüleim közül is inkább anyás voltam.

Lassan egy éve, hogy meghalt az édesanyám és pár hónappal a halála utan megismertem egy nőt. Nemrég furcsa gondolataim voltak, elkezdett tetszeni nekem külsőre, de elhesegettem a gondolatokat. Aztán ez átalakult azzá, hogy ha ír nekem vagy ha találkozunk élőben és először meglátom, akkor erősebben ver a szívem és összerándul a gyomrom. Itthon pedig elkezdtem fantáziálni róla.

Ezenkívül, ha történik velem valami különleges, mindig ő az első, akinek el akarom mesélni.

Barátaim vannak, vannak rokonok is, akivel elbeszélgetek és segítenek, tehát nem magányos vagyok, viszont nagyon hiányzik az édesanyám. Nem tudom eldönteni, hogy ezeket a gyász miatt érzem a nő iránt vagy tényleg beleszerettem. Lehet, hogy csak azt a szeretetet, ami az anya-lánya között van kivetítem egy random emberre, ebben az esetben erre a nőre, hogy így tartsam "életben" az édesanyámat és ezeket a vonzalmakat amiket érzek meg csak belemagyarázom? Vagy amiket leírtam egyszerűen csak azt jelentik, hogy beleszerettem a nőbe?

Azt se igazán tudom mihez kezdjek, ha az utóbbiról van szó. Nyissak? Ne nyissak? Ráhozni se szeretném a frászt.