Ki volt már szerelmes heteró barátjába? Mit éreztetek...olyankor? Esetleg lett is belőle valami?

Én is szerelmes voltam egy darabig, sokszor fantáziáltam róla, hogy talán meleg, sokszor közeledtem hozzá, hozzányomtam a térdem az övéhez, úgy támaszkodtam a padon ahol ültönk, hogy egy kicsit a fenekéhez érjen a kezem, volt, hogy oda simítottam a combjához.

Egyszer részeg volt, én meg kihasználtam a helyzetet és leszoptam, emiatt másnap elküldött a jó büdös életbe (teljesen jogosan) és azóta nem barátkozunk.

Szóval neked csak annyit ajánlok, hogy mond meg, hogy meleg vagy, hátha ő is az, de egyébként ha csak emiatt dobná a barátságotokat, akkor nem is volt az komoly.

Én is voltam még szakközépben, ugyan azokat csináltam, amiket te, igyekeztem hozzáérni, stb. Aztán egy nap ráébredtem, hogy igazából ez nem barátság, mert mindketten kölcsönösen kihasználjuk a másikat. Sokszor segítettem neki tanulni. Érettségiig elvoltunk, aztán szépen lassan alább hagyott a lendület (ami arra enged következtetni, hogy csak az érettségihez kellettem), én pedig csak azért foglalkoztam vele, mert tetszett. Így úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek és szándékosan nem kerestem a társaságát. Egész hamar el is tűnt.

Mai tudásommal azt gondolom, hogy nem bánom azt, ami volt, de jól döntöttem.