Érdemes lenne elkezdenem nőkkel ismerkedni, ha a nővel való kapcsolat egyre szimpatikusabb bár nem vagyok biztos a szexualitásomban?

Sokat tudnék írni, megpróbálom röviden

A húszas éveim végén sem volt még kapcsolatom mert sosem tetszett még élőben ahhoz eléggé férfi.

Aki egyszer kivételesen nagyon tetszett, neki hagytam hogy hozzam érjen intim módon(de nem feküdtünk le), ez 6 évvel ezelőtt volt de a mai napig eufóriát okoz ha rágondolok es minden nap eszembe jut.

Hiába tudok vonzódni hozzájuk, tudom hogy soha nem leszek képes lefeküdni eggyel sem, ezért megpróbálnék átváltani a nők irányába.

Eleve a probléma ott kezdődik hogy nagyon finnyás vagyok, csak a nagyon tökéletes férfiakhoz tudok vonzódni, amivel nem is lenne baj, mivel külsőleg megengedhetném magamnak őket, de sajnos olyan szerencsétlen vagyok hogy általában a pénzesek találnak meg és nem a külsőleg vonzó pasik. 29 évesen egy kezemen meg tudom számolni hogy hány külsőleg vonzó pasival találkoztam élőben.

Másrészt most már tudom hogy egy szexista nő nevelt fel és én is olyan lettem hogy a női nemet felsőbbrendűnek tartom és sokkal de sokkal könnyebb lenne egy nővel lennem.

Sőt egész nap a kvákat szidta, meg minden nap elmondta hogy ő 24 évesen szuzen ment férjhez es csak a férjével volt, biztos vagyok benne hogy ez is nyomot hagyott bennem es vannak olyan gondolataim hogyha csak egy férfivel lefekudnek akkor már én is csak egy ostoba kva lennék…

A férfiaktól nagyon könnyen megundorodom, utálom hogy gyerekesek, káromkodnak, ha undorító dolgokat csinálnak és ezzel poénkodnak(pl böfögés, pukizas, stb) attól egyszerűen a gyomrom felfordul(nagyon sokan ilyenek, köztük az apám is, aki nem mellesleg agresszív volt es gyűlölöm)

Sokszor már amiatt kiabrandulok ha arra gondolok hogy egy férfi elmegy WC-re… pedig nyilván el kell menniük.

Nővel ezzel sem lenne probléma, tudom hogyha tudnám is hogy mondjuk a párom beteg és hasmenese van, akkor semmi gondom nem lenne és nem abrandulnek ki belőle.

Ez tudom furcsán hangzik de nem tehetek róla.

Viszont a vonzódás már problémás.

Nem vagyok biztos benne hogy tudnék e vonzódni, vagy szerelmes lenni nőbe….

Lehet hogy a férfiak iránti undoromat osszekeverem azzal hogy a női nemet mennyivel jobbnak tartom és tisztábbnak….

Csinálni meg soha semmit nem csináltam nővel, azon kívül hogyha ők hozzam érnek azzal nincs gondom és nem veszem zaklatásnak….

Mivel bipoláris vagyok talán borderline is(orvos szerint) így a szexualitás témában is vannak durva hangulatingadozásaim.

Sokszor néztem már leszbikus pornót és azt egy tiszta dolognak tartom, szokott lenni pár perc amikor azt érzem talán nekem is menne ez, de aztán ez az érzés elmúlik.

Csokolozni viszont úgy érzem nem akarnék lánnyal….

Van egy pár nagyon gyönyörű híres biszex lány, próbáltam elképzelni hogy milyen lenne ha pl egy ilyen külsejű lánnyal találkoznek es azt is egy tiszta jo dolognak tartanám de továbbra sem vagyok biztos benne hogy elveznem ha szexuális módon érne hozzam minden nap.

Szóval leginkább ténylegesen leszbikus vagy biszex lányoktól kérdeznem hogy ilyen állapotban érdemes lenne e elkezdenem lányokkal ismerkednem es hogy ti meg tudjatok e mondani egymásról hogy vannak e hajlamaim es tudna e működni a dolog.

Köszi ha elolvastad