Mi a véleményetek? jó és rossz egyaránt jöhet.

Itt a lenyeg az, hogy a parod nem mozgat meg. Azt kene rendbehozni.

Az meg hogy a nok is vonzanak, hat istenem, nem kaphat meg mindent az ember. Ha meg megis, akkor szamolj a kovetkezmenyekkel.

Szerintem mindenképpen a pároddal kellene ezt megbeszélned. Felvállalnod magad előtte, persze, először én biztosra mennék, hogy nem homofób, mert akkor egy értelmes kimenetelnek már lőttek.

Viszont hallottam már hasonló esetről, és ott a pár nem maradt együtt, viszont jó barátság alakult ki közöttük és a gyerekeket is együtt nevelik.

Ha a pároddal maradsz és önmagadat letagadod, akkor ez nagyon nehéz teher lesz számodra, ami az összes, családi kapcsolatodat meg fogja mérgezni.

Ha titkos találkákba kezdesz, akkor az előbb-utóbb úgyis kiderül, és akkor nem fogod tudni semennyire egyben tartani a családodat, meg ez is ugyanúgy megmérgezi a kapcsolatodat majd a pároddal, akár gyerekeiddel, hiszen titkolóznod kell.

Igazából a lehetőségeidet kell átgondolnod és azt, hogy melyik számodra a legkedvezőbb.

Hát igazából két út van:

1. Leülsz a pároddal, és elmondod neki őszintén, amit itt leírtál, és amit érzel.

Reakciója lehet:

- Megérti, és azt mondja, próbáld ki lánnyal újra/vagy még azt is talán,hogy legyen egy kapcsolatod is lánnyal.

- Véget vet a kapcsolatnak

- Szőnyeg alá sőpri, mintha nem is hallaná, nem is létezne a "problémád".

A párod nem ismerem nyilván, talán jobban érzed, melyik lenne a reakciója.

2. Nem mondod el a párodnak, és titokban próbálod kiélni ebbéli vágyaidat, vagy elfojtod.

Hátrányai:

- hazudsz a párodnak

- gyerekek is megérzik,ha zavar támad az erőben

- fel fog őrölni lelkileg az,hogy szexuálisan hiányzik egy másik személy, de "le kell feküdnöd" a pároddal is, hogy ne érezze az eltávolodást, és a látszat fentmaradjon...ha nem fekszel le vele, ez később plusz konfliktusokat fog szülni...

Tapasztalataim szerint a nehezebb, de legjobb út az első opció.

Beárnyékolja a döntés meghozatalát, hogy gyerekek is vannak.

De azt tartsd szem előtt,hogy egy gyermek jobban megsínyli, ha a szülők boldogtalanok, és úgy élnek együtt (főleg,ha kamaszok) mintha az anyjuk vagy apjuk elválnak.

Bokdog szülő, boldog gyermek. Boldogtalan szülő, flusztrált gyerek.

Csak azért együtt maradni, mert közös gyermek van, hülyeség. És önámítás, hogy mártírt játszunk, csak azért, hogy a gyermeket óvjuk.

Kultúrált emberek le tudnak ülni, és meg tudják beszélni, mi a probléma a kapcsolatban. Képesek kompromisszumot kötni, ha kell,akkor elengedni egymást, és a válás után is együttműködni (lásd gyermek látogatás, az élete részét képezni továbbra is).

Utolsó gondolat: ha úgy érzed, van egy ilyen vágyad, azért ne rohanj rögtön a válási papírokért holnap🤭

Első dolog, amit tisztázz magadban:

Szereted-e még a párod, akarod -e még a kapcsolatot (gyerek kérdést ne vond bele ebbe a válasz keresésbe)?

Utána el kell döntened,hogy leülsz-e vele megbeszélni ,vagy külön utakon, titokban próbálod megélni a vágyaidat.

Ezek tükrében alakulnak majd tovább a dolgok.

De tapasztalataim szerint, akármilyen kapcsolatban, ahol csak a gyerek megléte tartotta össze a kapcsolatot, de a válasz az lett volna gyerek nélkül,hogy külön mennének,ha nem lenne gyermek- általában először megcsalták a felek egymást, utána kiderült, és csúnya vége lett a válásnak is.

Hagyjuk már ezt a gyerekért való aggódást!

Ha nem jön ki két ember egymással, a gyerek miatt nem csesszék el az életüket, mert csak egy van mindenkinek.

A gyerek meg ha felnő, majd megérti úgy is.

16-os.

A 15-ös vagyok.

Látod? Ha megírod a tényt és az igazságot, akkor getczi vagy.

Azért mert a buta emberek szerint az a frankó, ha a gyerek miatt két felnőtt élete megy tönkre.

17.

Gondolom te már nem kicsi gyerek voltál mikor ez megtörtént veled, akkor meg már az ember tud épp ésszel gondolkozni, hogy anyunak-apunak bizony van élete, ami csak egy, és azt szeretné boldogan leélni!

Egy gyerek miatt én sem játszanám meg, hogy boldog vagyok, de a gyerekemet sem kényszeríteném olyan emberhez akivel ő nem boldog.

#15 #16 maximálisan egyetértek, az én szüleim házassága borzalmas volt, folyamatos volt a feszültség, a veszekedés, néznünk kellett, hogy az egyik a másikat bántja, kihasználja. Állandó szorongásban éltünk, nagyon rossz mintákat tanultunk meg, és ez az egész személyiségünkre kihatott. Szintén "a gyerekek érdekében" maradtak együtt. Nagyobb koromban már konkrétan könyörögtem is, hogy váljanak el, de mindig volt valami kifogás.

Úgyhogy saját tapasztalatból mondom, hogy ha rossz a házasságod, és nincs már esély, hogy dolgozzatok rajta és helyrehozzátok, a gyerekek és a saját érdeketekben váljatok el! Ne tegyétek tönkre a gyerekeiteket és egymást.