Van közületek olyan, aki valamilyen kínos, ciki körülmények között ismerkedett meg a szerelmével?

Példának okáért megosztom veletek a saját esetemet:

Vettem magamnak egy gombóc fagyit a parkban, aztán ahogy hirtelen megfordultam, belekentem a mögöttem álló nő pólójába. Mondhatom, elég mérges volt, puffogva-duzzogva törölgette magáról, hiába ajánlottam neki zsepit, csak zsémbelt, ráadásul olajat öntöttem a tűzre azzal, hogy zavarba jöttem és elröhögtem magam (rajtam így ütközik ki, ha zavarban vagyok, emlékszem suliban is többször elnevettem magam, ha pl. verset kellett szavalni), amitől persze majd' "felrobbant"! Emlékszem, fenyegetőzött, hogy a hátsómba keni a maradékot, attól majd lefagy rólam a vigyor mondja, már a fagyis jött ki közénk, hogy csillapodjunk le végre. Ezek után faképnél akart hagyni, de rohantam utána, mint a hülye, rimánkodva, hogy hadd tegyem jóvá, kimosom neki vagy veszek egy másikat neki. Aztán végül megegyeztünk, hogy holnap ugyanitt találkozunk és versenyt futunk, a győztes pedig kimossa a ragacsos ruhát. Futás végén ejtettük a dolgot, közösen fagyiztunk egyet, aztán következő meghívtam magamhoz, persze hogy álljam a szavam, áthozattam vele a ruháját, hogy kimossam, de utána ott is maradt nálam kicsit jobban ismerkedni, beszélgetni, egyre közelebb kerültünk egymáshoz, rendszeresen találkoztunk, mostanra meg már több éve együtt vagyunk.

Köztetek tehát van, aki úgy ismerkedett meg a másikkal, hogy bár utólag nevetve emlékeztek vissza az esetre, de akkor éppen legszívesebben elsüllyedtetek volna?