Milyen volt a legcsúnyább szakításotok? Mikor tudtátok magatok mögött hagyni a múltat?

Persze, mivel zavart a hülyeség.

Ez valami Jedi elmetrükk?

Az èremnek mindig két oldala van. Ha a szomszèd kezelte, valamit nem kapott meg tőled. Persze, undorító az egész, ahogy intèzte, mert nyilvánvalón nem ez lett volna a módja a dolognak. De néha nem árt magunka is nézni és megvizsgálni a dolgokat.

És hogy visszahozzuk az eredeti tèmat: szètváltunk egy hétvégére, mire mentem volna vissza a közös albérletbe, közölte, hogy mással szeretne èlni. Vele nem tartom a kapcsolatot és nem is nagyon szeretném, mert ebből adódóan nem volt szép az elválás. Nem voltak csúnya szavak vagy ilyesmi, egyszerűen csak félre ismertem egy embert - de ez nekem is egy lecke volt, nekem is el kellett gondolkodni, hogy mit csináltam rosszul - ezért is javasoltam az az elsőnek, hogy néha magunkba is kell nézni. Én speciel ennél az esetnèl találtam hibákat magamban, így el tudtam engedni a haragot is.

Volt egy biszex barátnőm, aki 1,5 év együttlétből 1 évig csalt, ráadásul az orrom előtt... Volt egy legjobb fiúbarátja, akivel végig tartotta a kapcsolatot míg együtt voltunk, mert ilyen-olyan fontos neki, meg mennyit segített neki. Bár valahol mindig is rossz érzéseim voltak a pasival kapcsolatban, mert látszott,hogy egész más, mint ahogy az exbarátnőm beállította, de nem szóltam semmit,gondoltam ha neki fontos,akkor legyen ahogy akarja. Aztán egyszer arra mentem be a barátnőm lakására, hogy épp segít neki, csak épp nem lelki dolgokban meg nem is csövet szerelni...Érted, borzalmas volt látni, életem legnagyobb arcul csapása volt az a pillanat. Üvölteni kezdtem az exbarátnőmmel, de hamar becsatlakozott a pasi is, és ha az exem nem fogja meg a kezét, megüt. Hónapokba telt mire elkezdtem jobban érezni magam,de jóval több mint 1 év kellett mire feldolgoztam. Persze egy ilyen helyzetet, illetve azt a részét,hogy mennyire átvertek és hülyének néztek,illetve hogy 1,5 évig tudtam szeretni egy ilyen lelketlen némbert, nagyon nehéz elengedni. Már rég nem szeretem őt, de a hülyére vevés miatt néha még rám tör a harag felé és magam felé is. De persze a szemlélet számít, igyekszem nem rágódni rajta és nem bánni, hiszen csak nekem csak jó hogy megszabadultam 2 ekkora kígyótól. Sokat tanultam tőlük az emberi kétszínűségről és hazugságról, jobban ki tudom szűrni az ilyen embereket, megtanultam, hogy nem minden arany ami fénylik. És végül is tényleg minden rosszban van valami jó, mert ez a szakítás annyira gallyra vágott, hogy szükségem volt igazi szeretetre és támogatásra, és ennek másnapján mondtam el anyukámnak, hogy a nőket szeretem és hogy mi történet velem, addig nem tudott róla. Némileg közelebb is kerültünk egymáshoz azóta. Igyekszem ezekre figyelni és nem haragra,bosszúra koncentrálni. Kapcsolatom még nem volt azóta, de mivel igyekszem minőségileg is kimaxolni az ismerkedési fázist, mélyebben megismerni az esetleges partnerjelölteket, valószínűleg itt is hasznomra fog válni a dolog.

25/L/L

Drága gyermekeim ne a múlt sérüléseit cipeljétek magatokkal, hanem a jövőbe nézzetek! Mosolygósan, bátran, vágyakozón.

Had idézzek ide nektek egy klasszikust: aki folyton a múltba nézz az s.ggel megy a jövőbe!

#3:

Örülök neki, hogy röhögsz azon, ha "egy kan" jól megszívja. Miért utálod ennyire a férfiakat? Soha nem találkoztam még ilyen emberrel, akiben szemernyi empátia nincs a másik iránt, csak mert az férfi. A hozzászólásodra reagálva, hogy annyira mégsem fájt ...de fájt. Szinte beleőrültem, annyira fájt. Nem ettem, nem aludtam, lefogytam 10 kilót, a végén már majdnem kórházban kötöttem ki, annyira kikészültem. Végül nagy nehezen talpra álltam, elkezdtem sportolni és próbáltam más nőkkel elfelejteni életem szerelmét, aki ilyen orvul hátbaszúrt.