Szakítani akarok, de hogyan?

Ez az első kapcsolatom nővel, pedig nem mondanám magam még biszexnek sem. Rossz passzban voltam mikor megismertem a mostani (női) páromat. Csalódások sorozata után kollektíven ki voltam ábrándulva a férfiakból. Direkt nők társaságát kerestem, az pedig, hogy őt másképp is érdekeltem mint barátot kellemes megnyugvás jelentett, hogy nőktől egyszerre megkaphatok mindent és persze ki voltam éhezve a szeretetre és törődésre, úgyhogy összejöttünk. Lassan 2 éve együtt vagyunk, össze is költöztünk. Viszont nem vagyok boldog. Minden rendben közöttünk, de mégsem vagyok boldog. És kicsit rossz kimondani, de nem szeretem őt, soha nem is szerettem. Mármint szerelemmel nem. Már egy ideje ráébredtem erre, tehát hogy s mostani kis életem valójában hazugság. Úgyhogy eldöntöttem hogy véget vetek neki és rendbe teszem az életem, mert ez csak szőnyeg alá söprés volt.

De ami miatt nagyon nehéz, egyrészt az, hogy én is kötődöm hozzá- bár ez most mellékes- másrészt, hogy ő mióta eszét tudja leszbikus, és nagyon szeret engem. Rengeteget vesződött velem, sokat köszönhetek neki. Nagyon elégedett a mostani életünkkel, hosszú távban gondolkodik, nem is sejti hogy hamarosan véget fogok neki vetni. Ráadásul nagyon érzékeny is, biztosan szörnyen érintené ha hátat fordítanék neki. Illetve jó ideig biztosan aggódnék amiatt, hogy hogy van...

Tehát fogalmam sincs mikor és hogyan tálaljam a szándékomat.