Szerintetek milyen a magyar meleg társadalom?

Számomra a legszomorúbb, hogy azt tapasztalom, hogy a "hagyományos párkapcsolat" egyáltalán nem érték, inkább csak nevetség tárgy a melegek közt. Mindenki csak megy a farka után; egyik virágról a másikra, adott esetbe virágcsokorra vagy egész virágos rétre :)

Minden csak a szexről szól és az ember elveszik a "farkak közt".

Pedig nagyon nehezen hiszem, hogy a melegek se vágynának kötődésre, társra. Valakire aki mellett el tudják képzelni az életüket. Aki mellett jó elaludni és reggel felébredni. Akinek ne-adj-Isten nem csak a teste fontos számodra hanem a lelke és az intellektusa is. Nem hiszem, hogy a másik csak és kizárólag egy dildó vagy egy flashJack szerepét töltheti be akivel lezavarsz egy menetet aztán legközelebb majd kipróbálsz egy másikat.

Pedig nagyon úgy tűnik, hogy ez a helyzet. Valószínűleg a háttérben az lehet, amit az első is említ. Nem merjük vállalni a párunkat, azt akit szeretünk. Egyszerűbb csak a vágyat kielégíteni és továbblépni. Ez valahol nagyon szomorú, mert a végén kevés kivételtől eltekintve tök egyedül ülünk egy sötét szobában öregen és megkeseredetten azon gondolkodva, hogy hol rontottuk el.

2-es,ez nem elrontás kérdése.

Életszakasz kérdése.

És életfelfogás kérdése.

Van,aki öregen lehet pont arra fog rájönni,hogy fiatalon nem szexelt eleget,mert prűd,félénk volt.

Hogy várod,hogy egy fiatal nyugdíjas szinten éljen?

Az ember mindig önző marad,és csak akkor fog értékelni dolgokat,mikor már nincs.

A párkapcsolat nem igazán működik hosszú távon,mert minden ember függetlenségre vágyik.És,amikor azt érzed,hogy kényszerből(anyagiak) miatt vagy valakivel,az sem jó.

És nem mindenki találkozik a megfelelő társsal,főleg a kisebbségben.

Szerintem a legtöbb meleg 30 körül eljut oda,hogy elengedi az egészet,és csak a szexnek él,amíg megteheti,mert ennél több nincs.

De ez a heterókra is igaz.

Látszat az egész.

Sok a válás,kihűlt kapcsolat,kényszerkapcsolat a gyerek miatt,adósság miatt,megélhetés miatt.

Egy ideális világban könnyebb lenne,de túl sok a negatív tényező a világban.Minden az érdekeken alapszik.

#2-es vagyok.

#5, húúú de nem értek veled egyet annak ellenére, hogy a te álláspontod a "népszerű" és elterjedt a melegek közt.

Próbálom röviden. (nem lesz az :D )

Életszakasz kérdése. Igen, igazad van. Fiatalon az ember kipróbál mindent. Túl is tolja, ez így helyes. Nem vitatom.

Öregen azt bánod, amit nem tettél meg. Ez törvényszerű. Ha kapcsolatban élted le az életed akkor lehet, hogy azt fogod bánni, hogy nem volt több partnered. De ha egész életedben "randizol" akkor meg azt fogod bánni, hogy nem volt párkapcsolatod, nem volt aki szeretett. Sőt, tedd fel magadnak a kérdést. Van olyan, hogy valaki "eleget szexel"? Hadd válaszoljak. NINCS! Még ha egész életed azzal töltöd, hogy virágról virágra repkedsz (vagy méhről méhre beállítottságtól függően :P) a végén akkor is azt fogod érezni, hogy nem elég. Mert a szex olyan mint a pénz. Mennyi az elég? Annyi amennyit meg tudsz szerezni meg még egy pici. Soha sincs elég, mert abból a "mindig-több" kell. Ami elérhetetlen. Illetve eleve a feltevés is hibás. Hisz nem a szex mennyiségéről beszélünk. A párkapcsolatban is van szex, sőt. Adott esetben akár több mint szingliként (most azt mondod magadban, hogy ez nem igaz. Ugye? :) ). Azonban van két nagy különbség. Az egyik a minősége a másik pedig az, hogy mit kell érte tenned. Mert egy szingli (ha nem akar folyamatosan sérülni) akkor "dug". Érzelmek nélkül, szimplán ingerli a megfelelő receptorokat és pont. Kapcsolatban "szeretkezel". Érzelmekkel, teljesen átadva magad a másiknak. Ezért viszont tenni kell. Piszok sokat. És itt vérzik el a legtöbb kapcsolat és a legtöbb ember (heterók is nem csak mi). Mert az alkalmihoz (ha jól nézel ki) nem kell más csak egy üzi Romeón valakinek, hogy "Szex ma?" vagy "Hogyvagyhelyedvan?" esetleg "Náladvagynálam?" és ennyi. A kapcsolatban viszont iszonyat melót kell beletenni. Azt akarni is kell és dolgozni is kell érte.

És itt érünk el ahhoz a mondatodhoz amivel maximálisan egyetértek.

"Az ember mindig önző marad,és csak akkor fog értékelni dolgokat,mikor már nincs."

Ez pontosan így van és így kerek. És ezért nem működnek a párkapcsolatok. Ezért mennek szét azok is akik összejönnek és megpróbálják. Mert iszonyat önzők vagyunk. Én is Te is és mindenki más. Meg akarjuk úszni, meg akarjuk spórolni a küzdelmet, a belefektetett energiát. Ha konfliktus van akkor egyszerűbb megnyomni a reset gombot és újrakezdeni mással mint megoldani a problémát. Mert az nem kényelmes, mert azért tenni is kell.

"A párkapcsolat nem igazán működik hosszú távon,mert minden ember függetlenségre vágyik" Ez nem igaz. Nagyon nem. Egyrészt nagyon sokan akik "függetlenek" pont, hogy kötődésre vágynak. Nagyon sokan akik heti több partnert fogyasztanak el azért teszik, mert titkon abban reménykednek, hogy majd a következő lesz az igazi (persze nem lesz de mindegy). És aki kapcsolatban él az is lehet "független". A személyes függetlenséged nem korlátozza a kapcsolat. Most nem a nyitott kapcsolatra gondolok, hanem arra, hogy egy kapcsolatban akkor érzed, hogy el vagy nyomva, ha kibillen a mérleg. Amikor a másik "ledominál" akár érzelmileg, akár mentálisan akár anyagilag. Ilyenkor vágysz csak függetlenségre, mert szabadulni akarsz a nyomás alól. És itt visszatérünk az önzésre. A "helyes" döntés ilyenkor a probléma feloldása volna. Ehelyett mit csinálunk? Elmenekülünk a párkapcsolatból. Mert ez a könnyebb út. Meg nem is ő volt az igazi, meg majd a következő lesz az. Hát nem lesz :)

"Szerintem a legtöbb meleg 30 körül eljut oda,hogy elengedi az egészet,és csak a szexnek él,amíg megteheti,mert ennél több nincs."

Nem értek egyet. A legtöbb 30-as ember belefárad, megtörik, elveszi a hitét az egészben és a könnyebb utat választja. Ez az igazság. Könnyebb beállni a sorba. Csak azt nem fogjuk fel, hogy innentől már esélyünk sincs kapcsolatra és ha megvan bennünk a vágy rá akkor öregen visszatekintve nem annak fogunk örülni, hogy a dick counter elért egy meglehetősen magas értéket, hanem azon bánkódunk majd, hogy soha sem voltunk szeretve és soha sem szerettünk. (eleve, az ember öregen ha visszanéz csak akkor bánkódik, ha elégedetlen. Az elégedett ember visszanézve nem bánkódik, csak mosolyog)

És hidd el nem vagyok prűd. Mindössze nem hiszem, hogy az ember szexuális szükségleteit csak és kizárólag úgy tudja kielégíteni, hogy ha a lehető legszélesebb szórásban lefekszik mindenkivel akivel csak tud.

Persze naiv vagyok és szentimentális. Tudom. A valóság egy elenyésző kisebbségtől eltekintve az amit te mutattál be. De én úgy érzem, hogy lehetne ez másképp is. Csak akarnunk kellene. A probléma ott van, hogy nem akarjuk eléggé. Talán még én sem, hisz akkor én sem volnék szingli.

Nagyobb része hűtlen, hazug és egészségileg problémás. A kisebb rész, ahová magam is tartozom, az pedig lökött lúzer, mert azt hiszi és várja, hogy van igaz,tiszta szerelem és hűség.

Aztán koppanunk , de jó nagyokat...