Ti hányszor csaltátok meg a pasitokat?

A melegek többsége eleve hűtlen, képtelenek arra, hogy kitartsanak valaki mellett. A lebukásnál pedig szerelemre, érzésekre, hirtelen jött fellángolásra hivatkoznak.

Pedig csak ösztönlényeg, viszkető altesttel.

Megérdemlik a magányt, ha eljön az ideje. Pont.

A heterok többsége eleve hűtlen, mire az "igazit" megtalálják, addigra már végigkefélték a fél világot. A legrosszabb, hogy az esetek 90%-ában a szerelmi fellángolás néhány hónapig/évig tart, csak akkor már ott egy kisgyerek, akin sokszor levezetik a stresszt, feszültséget, balhét, és akkor csodálkozunk, hogy a poronty magábaforduló, nehéz természetű lesz, rossz körökben járkál.

Szóval míg melegként esetleg csak egymásnak okoznak gondot, heteroként egy egész generációval kibaxnak. Úgyhogy kedves ketteske, mesélj még arról, hogy ki is érdemli meg a magányt jobban.

Ja, igen, majd elfelejtettem:

Pont.

Én az a fajta vagyok aki képtelen volna megcsalni a társát. Mert egyszerűen nem úgy nézek másra mint ahogy a páromra. Eszembe sem jutna, hogy mással is lehetne bármi.

Na ezért van az, hogy a hozzám hasonlók általában azok akiket megcsalnak nem azok akik megcsalják a párjukat...

Húha, sok itt az erkölcscsősz és előre látom, hogy én nagyon le leszek mindjárt pontozva.

Persze, történt velem ilyen. Csaltam meg pasikat. Engem is csaltak már meg. És nem gondolom, hogy ez kizárólag a melegekre lenne jellemző: ha megkérdezem a 16 éves hetero öcsémet, ő is el fogja mondani, hogy őt is csalták már meg, meg ő is csalt meg embereket.

Lehet csak én vagyok túl liberális ebben a tekintetben, hogy én ezt lazán fogom fel, de az erkölcscsőszöknek a figyelmét felhívnám pár dologra:

1) A modern pszichológia mindenkinél, de különösképpen a férfiaknál megkülönböztet egy ún. élménykereső időszakot. Ez az időszak rendszerint 16 és 35 között tart, amikor az a cél, hogy mennél több mindent próbáljon ki, beleértve a szexuális dolgokat is. 35 felett a hormonok lecsengenek, beindul a fészekrakó ösztön a pasiknál, és lenyugszanak (persze, vannak kivételek, de azokról majd később). Ez egy pszichológiai tény, ezzel nem is nagyon lehet mind kezdeni. Írta valaki fentebb, hogy ösztönlények vagyunk; ez így van, az embert alapvetően az ösztönei határozzák meg, és ne becsüljük alá a szexuális hajtóerőt, mert az az egyik legerősebb ösztön, ami bennünk van. És megint csak pszichológiai szemszögből egészségesebb az, ha valaki 16 és 35 éves kora között a fél világot fel akarja csinálni, mint ha egész végig jófiúként él, majd 45-50 évesen kap egy gellert, és rájön arra, hogy ő soha sem élt igazán, és elkezd tizenévesek után kajtatni.

2) Én személy szerint nem vagyok nagyon oda a megcsalástól. Persze, most lehet itt számokkal dobálózni, mint az első kommentelő tette, hogy 3.5 év alatt 7 emberrel csalta meg a párját valaki, akit állítólag nagyon szeretett... és én nem vonom kétségbe, hogy szerette a párját. Ugyanis megcsalás és megcsalás között is van különbség. Én attól nem tudok dührohamot kapni, ha a párom egy buliban összgabalyodik másokkal, mert az nem egy igazi megcsalás a szememben. Van olyan, hogy valaki sokat iszik, és elkezdenek vele flörtölni és az események sodorják. Ilyesmi szerintem majdnem mindenkivel történt már, és persze, bűntudata lesz az embernek, de ez még mindig csak egy fizikai történet. Súlyosabb az, ha valakinek szeretője van, mert akkor a megcsalás már rögtön egy érzelmi síkra terelődik. És hány ilyen van, hogy emberek együtt élnek, nevelnek gyereket, és amúgy szeretőt tartanak. Ez a gyakorlat sokkal undorítóbb a szememben, mert így a kapcsolat fundamentuma, ami az a premissza, hogy két ember szereti egymást, gyakorlatilag hazugsággá alakul, és az egész kapcsolat hiteltelenné válik. Summa summarum: szerintem minden megcsalás egyedi, és meg kell vizsgálni a helyzet körülményeit. Ha arról van csak szó, hogy egy buliban történt valami, miközben be volt rúgva, mint a csacsi, akkor azért sokkal árnyaltabban is lehet kezelni a helyzetet, mert az alapjai a kapcsolatnak nem változtak.

3) Mielőtt most bárki azt gondolná, hogy a hűség ellen szólalok fel, vagy én folyamatosan megcsalnám az embereket, közlöm, erről szó nincs. Évek óta van párom, és hűséges vagyok hozzá. És mielőtt álszentnek tűnnék: azért teszem, mert nincs szükségem és felesleges időm arra, hogy mások után kajtassak, és mert nem nagyon járok olyan helyekre és kerülök olyan helyzetbe, ahol ilyesmire sor kerülhet. De ez megint egy tudatos döntés eredménye.

#7, nem vagyunk egyformák. Neked ez belefér; nekem, egy "erkölcscsősznek" meg nagyon nem.

Jöhetsz itt pszichológiával (amiben egyébként igazad van, mert kimutatható ez a jelenség.Bár tudomásom szerint a korhatár nagyon eltérő adott személyek esetében) meg azzal, hogy különbség van az egyszeri megcsalás és a szerető közt. Csak valamit elfelejtesz:

Ha valaki nem képes megállapodni, mert hajtja a vére, a hormonok, szeretné kiélni magát azzal az égadta egy világon semmi baj sincs. A baj csak és kizárólag azzal van, amikor annak ellenére, hogy tudatában vagy, hogy Te így érzel szépen behazudod a másiknak, hogy szereted, és hogy hűséges leszel hozzá.

Ezért undorító a megcsalás számomra. Nem azért mert másba rakod a farkad vagy más beléd mert érzelmek nélkül az lényegében semmivel sem több mint pl a maszturbáció. Vágyak kiélése és semmi más. Hanem azért mert ezzel elárulod a párod.

Nagyon sokan élnek boldogan nyitott kapcsolatban. Együtt élnek, még szeretet is megvan köztük, de a szex belefér mással is. Itt simán működik amiket leírtál. De számomra az, hogy valaki belemegy egy monogámnak hazudott kapcsolatba és bármilyen indokból félremegy az teljesen elfogadhatatlan. Én is meg tudom állni akkor a másik is. Ha nem akkor még nem áll készen egy kapcsolatra és nincs miről beszélni.