Miert ilyen arrogánsak a mai fiatal melegek?

Ezt most nem teljesen értem. Azért aberrált valaki, mert van valamilyen fétise? A hetero pasik is rendszeresen teleírják a lábfétisükkel a kategóriát.

És miért baj az, ha valakinek a macik jönnek be? Ennek mi köze az eredeti kérdéshez?

Az arrogáns melegeket kritizálod, de már ne haragudj, szerintem te is egy vagy közülük.

Magamat? A kérdésben leírtakhoz hasonlóan?

Külsőmmel nem vagyok elégedett és a visszajelzések alapján mások sem. De mondjuk talán ezért nem tartozok tömeggyártmány kategóriába...habár nem teljesen világos, hogy mire gondolsz alatta. Ha a planeotromeos profilképek kilencven százalékára, akkor tényleg nem.

Gondolkodni szoktam, habár nem tudok én sem mindenre reagálni vagy akármiről beszélgetni. Ha kényelmetlen a témakör, akkor az kizökkent és összazavar. Snapchat nem tudom micsoda, instám nincs, face van, de max sulihoz használom.

Nem hajtok a farokra, de ez lényegtelen, mert eddig akárhányszor ismerkedtem, előkerült dickpic vagy ha nem, akkor ráun a másik fél. Ha nem érdeklődök valaki farka után, akkor azt úgy könyveli el, hogy nem is érdekel az egész ismerkedés. Szóval eleve kudarc az egész.

Én a szexualitásomban nem vagyok ennyire nyílt, de végső soron nem ítélem el azt, aki meg igen. Habár fel sem nézek rá, teljesen semleges érzés. Ugyanez igaz minden másra is, ami ezzel kapcsolatos.

Sajnos én is tapasztalom ezt...

Pedig tényleg jó lenne valakivel teljesen normálisan sétálni, beszélgetni.

Egy olyan embert találni aki tényleg mellém való.

Ez a ismerkedés meg egy verseny ha nem tetszik benned valami valakinek akkor talál mást, hiszen sokan "sorba" állnak. Simán megteszik mert biztonságba érzik magukat.

Ismerkedés gyanánt először pozitív dolgok történtek velem (legalábbis úgy tűnt) de aztán átfordult az egész a másik oldalra. (De azért történhetett volna rosszabb is, még így is szerencsésnek mondhatom magam)

18/F

Szia! :)

Először is nem értek egyet azzal, hogy te arrogáns lennél, ahogy itt valaki írta. Ha jól értem, te egyszerűen leírtad azt, hogy nem tetszik a mai fiatal melegek egy jó részének a viselkedése. Szerintem, még ha nem is értek egyet mindenben veled egyet és úgy érzem, általánosítasz, nem vagy arrogáns és sok dologban igazad is van.

Ezt nem neked mondom, kedves kérdező: nagyon könnyű dolog arrogánsnak nevezni azt, akivel nem értünk egyet. Az viszont már nehezebb, meg valahol meg is követel bizonyos szintű érzelmi és értelmi képességet, hogy elfogadjuk, hogy nem ért velünk egyet valaki. Én a kérdezővel általánosságban véve nem értek egyet, de ettől ő még nem arrogáns. Ettől még semmivel sem rosszabb nálam.

Tehát... Ha a kérdésedre válaszolok és nem megyek bele abba, hogy elvi kérdésekről vitázzak veled, akkor is csak arról tudok beszélni, amit én tapasztaltam.

Én azt tapasztaltam, hogy azok az emberek, akik arrogánsak, a felszín alatt gyűlölik magukat vagy nagyon nem bíznak magukban. És akkor jön egy másik dolog: biztos, hogy arrogáns emberek ők? Nem lehet, hogy csak abban a helyzetben azok?

Mert a magam helyzetéből kiindulva, igenis vannak olyan helyzetek, amikor arrogánsan viselkedem, és szerintem mindenki viselkedik néha arrogánsan.

És akkor hát mutatnék egy ellenpéldát, magamat. Én 18 éves vagyok. És igen, normálisnak tartom magam, csakhogy kicsit viccelődjek is veled, kikérem magamnak! :D

És esendő ember vagyok, a lehető legvilágibb személyiséggel. Idegbeteg vagyok, állandóan rohanok, általában reggel 8 előtt túl vagyok vagy 3 kávén és fél doboz cigin, alig eszem, alig alszom. Reggel úgy nézek ki, hogy az arcommal szerintem egy horrorfilmet lehetne csinálni. És ne essék félreértés: tisztában vagyok azzal, hogy ez mind egyesegyedül az én hibám, az én felelősségem. És én is halogatok, akárcsak a többség. Könyörgöm, fél éve töltök ki egy nyomorult formanyomtatványt, pedig fontos lenne. :D

De azt gondolom, nem vagyok rossz ember. Mindenkihez van egy kedves szavam, mindenkinek segítek a környezetemben, akinek csak tudok. Kidolgozom a belemet, hogy normális egyetemre mehessek: dolgozom, hétvégén 12 órát, hétközben csak ötöt-ötöt korrepetálással, mellette két nyelvet megtanultam szűk másfél év alatt. Mert kellett és nem voltam rest fennmaradni munka után sem hajnalig. Mert ki fog eltartani? Majd a pasim, hogy aztán kedvére használhasson? Nem. Ha én akarok valamit, akkor azért én dolgozom meg és nem fogok érte lemenni pincsibe, hogy aztán bárki kedvére belém rúghasson.

És igenis teszek ezért, mert 18 éves koromra két nyelvet folyékonyan beszélek önerőből, igenis műveltebb vagyok az átlagnál, mert nem csak abban fejlesztem magam, amiben jó vagyok. És ezt nem nagyképűen mondom, mert pontosan tudom azt is, hogy az "összeshez" képest az én tudásom egyenlő a nullával.

Aztán akkor jön az a rész, hogy hogyan viselkedem a párkeresésben. Sok ember van, akinek tetszem, sok ember van, akinek nem. Sok embernek bejön, ahogy élem az életemet, soknak nem. Hát... Na bumm. :D Senki kedvéért nem fogok gyökeresen megváltozni, és mástól se várom el ezt soha. Addig, amíg én tiszteletben tartom a partnerem jogát ahhoz, hogy döntsön a saját életéről, én is elvárom, hogy tartsa tiszteletben ugyanezt a jogomat. A saját életemről egyedül az én kezemben van a döntés joga, ahogy a párom is egyedül jogosult a saját élete felett dönteni. Ahogy Ferenc pápa mondta: "Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?"

A véleményemet elmondom és kész. Onnantól az ő döntése, hogy megfogadja-e amit mondok vagy nem.

A szex maradt még. Én imádok szexelni. :DDD

De nem bármi áron. A méltóságom fontosabb és nem vonok senkit kérdőre, ha nem jövök be neki. Majd másnak be fogok jönni! :D

Ami pedig itt még fontos, hogy leginkább a párommal fogok összefeküdni, nem mással. Nagyon ritkán megyek bele alkalmiba. És nem hinném, hogy ezzel éppen bűnt követek el. Ha párom van, akkor nyilván nem megyek bele, ha nincs, akkor meg miért lenne gond, ha néha igen?

Szóval összefoglalva: fiatal meleg vagyok és három elv vezeti az életemet:

1) Hogy megtiszteljem magam azzal, hogy teszek magamért.

2) A szeret mások és magam felé.

3) Alázat mások és magam felé.

Bocsi, hogy terjengős lett. :D

18/passzív

Én nem vagyok ilyen.

Régebben kifejezetten önbizalomhiányos voltam, de már nagyrészt kinőttem. :D

Szia.

Én 100%-ban egyetértek veled..

Főleg az idősebbekkel szemben..

Szerintem a fiatalok, azt hiszik bárkit megkaphatnak.. Pedig nem.. :D

(Tisztelet a kivétel, ha egyátalán van)