Melegként, de gyerekkel lehetséges szerintetek párt találni?

Én nagggyon elfogado vagyok ilyen téren. De sajnos azt látom, hogy a legtöbben nem...

Én azt mondom, hogy a gyereknek jobb egy boldog mozaik család, mint egy depressziós, egyedülálló, minden gondot egyedül viselő, magányos szülő.

Ennek ellenére a gyerek is viselheti rosszul kamaszként a dolgot. De azért ez nagyban múlik a szülőkön is. Ha szép nagy erős várat építenek a gyerek lelkéből, akkor ki tudja védeni a kamaszkori tamadasokat. Én sok sikert kívánok! Csak bátran! Ez a kor még nem igazán van megérve a másságra, s úgy osszességében az elfogadásra sem, de kitartás!

Én kifejezetten örülnék neki. Ha a gyerek is elfogadja a szitut és az anyja is, akkor részemről teljesen oké. Én nem akarnék a gyerek apja lenni, nem próbálnám nevelni meg hasonlók, ugyanakkor feldobná az életünket szerintem. A páromba is belenevelném, hogy a kissrác az első, én csak második, és mindig a gyerek érdekeit kell szem előtt tartani.

Sokan heterok közül sem tudnak mit kezdeni a helyzettel, de mivel előttem voltak negatív példák, szerintem jól ellenénk. Nem a kissrácon múlna a dolog, hanem az apján:)

Időpont ma 06:25

A felvilágosult emberek között vannak olyan furcsa szokások, hogy tolerancia, empátia, tisztesség, felebaráti szeretet. Jah, tudom, hogy ez nektek, turbómagyaroknak nem ismerős.

Nekem semmi problémám az ilyen "modern" családi felállással.

Ettől függetlenül nagyon meggondolnám a dolgot. Ilyen esetben (főleg a gyermek kamaszkorában) nagyon sok konfliktus lehet abból, hogy a vér szerinti apa adott esetben a saját gyermeke és a másik apuka közé kerül. És kénytelen állást foglalni. Ha a gyermekét választja helyettem, jogosan érezhetném azt, hogy Őt jobban szereti, ha engem választ akkor a saját vér szerinti gyermekét "hagyja cserben".

Nagyon nehéz kérdés. Persze ha mindhármuk közt(!) megvan a szeretet és a kötődés akkor mindent meg lehet oldani, csak akarni kell.