Nem bírom tovább, öljem meg magam?

Neked se kell megjátszanod magad és te is ugyanúgy szerethetsz majd valakit, attól függetlenül hogy nem lány.

Írták páran, hogy menj el pszichológushoz, de legfőképpen neked kéne magadat elfogadnod.

Átérzem a helyzeted, megértem, hogy fáj és nehéz. Most lehet, hogy minden olyan kilátástalannak és sötétnek tűnik, érezheted úgy, hogy a világ, a sors, az egész univerzum ellened van, hogy nincs értelme élned és hogy nincs már felfelé, de ez nem igaz. Azért, mert melegek vagyunk, még nem muszáj, hogy az osztályrészünk csak szenvedés, sötétség, magány és halál legyen.

Nekem is voltak haverjaim, akik mindig a csajokkal nyaggattak, én is néztem a többi srácot, hogy milyen boldogan vannak a nőikkel, míg nekem senkim. Ennek persze több oka is volt, de szerintem aki egy kisvárosban volt fiatal, az tudja, hogy miről beszélek... Barátságokról egyvalamit megtanultam: akinek nem mondhatod el, hogy mi Veled a helyzet, az nem is az igazi barátod, mert ha az lenne, melegként is ugyan úgy szeretne.

A család az nehéz ügy, nagyon nehéz. Senki szeretetére nem vágyunk úgy, mint a szűk családunkéra, ugyanis ez az a hely, ahol meg kellene tapasztalnunk a feltételek nélküli szeretetet és elfogadást. Ha már az a szeretetük, elfogadásuk tárgya, hogy hetero legyél, akkor ott valami régen rossz, s sajnos nagyon sok meleg pont azok előtt kénytelen titkolózni, akik előtt a legjobb lenne megnyílni. Azoknak kell szinte nap, mint nap hazudnunk, akiket a legjobban szeretünk. Gondolj arra, hogy még 2 év, s elrepülhetsz onnan. Onnantól kezdve akkor mész haza, amikor jól esik, akkor érintkezel velük, amikor kívánod. Ezért a 2 évért nem érdemes még csak gondolattal sem eljátszani, hogy öngyilkos legyél. Ezt túl kell élni, mást nem tudok mondani sajnos.

Tudom, hogy nem szeretnéd magad így elfogadni, hogy barátnőt szeretnél, családot, "normális életet". De belül szerintem érzed, hogy ez nem így működik. Mind átestünk ezen, szerintem sokan utáltuk érte az egész világot, haragudtunk érte mindenkire, s kívántuk a pokolra mindent és mindenkit. De bármily hihetetlen, ezt is túl lehet élni, ezen is túl lehet lendülni. Még akkor is, ha most nem úgy látszik.

Sokan írták előttem a pszichológust, ez szerintem is remek ötlet. Már, amennyiben megoldható.

De szerintem az is sokat segítene, ha beszélnél olyanokkal, akik megértik a helyzetedet, esetleg át is élték. Ugyan egy szakember lenne az igazi, de kezdetnek, vagy mellette az sem lehet rossz, ha látod, hogy nem vagy egyedül, hogy van megoldás a problémákra, amelyeket most úgy érzel, nem lehet megoldani. Ha gondolod, írhatsz nekem is.

24/F/m

Ne haragudj de több ezren végigmentek már ezen mint te, inkább példát kéne venned róluk, ők hogyan döntöttek és melyik döntés hova vitte őket.

Am meg nem sok lehetőséged van azon kívül, hogy elfogadd magad, konkrétan kb semmi.

Először is fejezd be a rinyálást, mert sehová nem vezet, ezerszer rosszabb vagy így mint egy normális életet élő meleg.

Am meg attól hogy hazudsz magadnak is, meg a környezetednek is szerepet játszol, még nem leszl heteró, ez a tényeken nem változtat.

Azért szánalmas ez az egész, mert minden lehetőség meglenne, hogy változtass az életeden de te önként választod a szenvedést. Gyakorlatilag nem is attól szenvedsz hogy meleg vagy, hanem amekkora jelenőséget adtál ennek a fejedben, nem mástól.

Szülőknek, családnak megfelelni nagyon jópofa dolog, de pár évtized múlva így is úgy is magadnak maradsz a saját döntéseiddel, szal hiszed vagy sem elsősorban magadnak kell megfelelned, a többi csak rinya.