Dühös vagyok rá, de mégis szeretem, valaki segítene?

Van egy srác, akibe nagyon beleszerettem, viszont ő hetero volt. Már ez volt nehéz számomra, viszont az egyik napról a másikra gondolt egyet, és letiltott, majd egy barátomtól megtudtam, hogy azért, mert idegesítő vagyok, de előtte semmi ilyesmi nem volt ezzel kapcsán. Emiatt a nyári szünet utolsó hónapja borzasztó volt. Amikor elkezdődött a suli, akkor ő valamiért úgy tett, mintha meg se történt volna ez az egész, viszont én meg haragudtam rá még, így elkezdtem ignorálni meg bunkózni vele. Viszont ezt csak pár hétig tartott, mivel nem tudtam kibírni nélküle, így újra elkezdtünk köszönni egymással. Aztán meg egy bulin éppen el akartam volna mondani az egészet hogy mit érzek iránta, akkor megint elővette a bunkó énjét, lekezelő és paraszt volt velem, de azért piálni akart velem, de szerencsére hogy egy barátomat el kellett cipelni a kóterba, mert jó sokat ivott, így elmentem előle. Azóta is haragszom rá, bár köszönök neki, de amilyen gyökér volt velem - holott pont amiatt szerettem belé, mert kedves és aranyos VOLT - egyszerűen úgy lepofoznám, hogy a járda adja a másikat. És még nem is veszi észre magát!!! Viszont belül még mindig szeretem, mert amit iránta éreztem, az teljesen más mint mások iránt szokott lenni, jövőmet is eltudtam volna vele képzelni, de nem értem hogy miért ilyen szemét volt velem.

É 18/f Ő 19/f

Nem, nem jártunk, mivel ő hetero, én meg nem vallottam be neki az érzelmeimet, mert előtte még soha senkinek nem mondtam ilyesmit.