Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Képtelen vagyok elfogadni hogy meleg/bi vagyok?
Mar regota tudom hogy tetszenek a fiuk, mindig is megneztem oket. Azonban eletem soran volt, hogy ugy ereztem hogy lany tetszik es lanyba vagyok szerelmes. Lannyal meg semmi nem volt, fogdosason kivul. 3 fiuval voltam eddig egyutt. Az elso ketto igazabol probalkozas volt. A harmadik fiuval azota is egyutt vagyok, parkapcsolatban elek vele és szeretem.
Otthon ez az egesz egy jo 6 honapja bukott ki, anya es mindenki kezdetben elutasito volt velem, anyan kivul tesom, apukam, neveloapukam elfogadta viszonylag konnyen. Anya viszont a fel ev alatt nagyon nagyon nehezen jutott el oda, hogy normlaisan alljon hozza. Engem ez olyan melyen erintett, hogy depresszios lettem, tomegfobiam van, sulyos onertekelesi gondjaim. Olyannyira sulyos hogy 4 honapja szerteagazo fizikai tuneteim vannak, fejfajajas, szedules, hajhullas, borkiutesek, izuleti fajdalmak, hízas stb..
4 honapja orvosrol orvorsa jarok de nem talaltak semmi fizikai elterest ami alatamasztana a problemaimat.
Jartam 3 fele pszichiaternel, idovel mindent otthagytam mert ugy erzetem hogy smemit sem segitenek, sot meg jobban osszezavartak, a gyogyszerektol a tuneteim felfokozodtak es raadasul 15 ezer ft korul volt naluk 45 perc.
Azota oylannyira magam alatt vagyok, hogy habar elkoltoztem otthonrol, a parommal elek egy alberletbeb egyszeruen nem.tudok boldog lenni.
-Folyamatos fizikai fajdalmaim vannak amiket egyszeruen nem tudok semmire visszavezetni
-keptelen vagyok emberrk koze menni, rettegek toluk ha neha sikerul is utana van hogy sirogorcsok, rohamok jonnek ram
-vannak jobb es rosszabb napok
-szinte naponta eszembe jut az ongyilkossag
-nagyon zavar a kulsom is
-az egeszsegem miatt is foylamatosan aggodok
-felszedtem drasztikusan 25 kilot
Barki aki hasonlo helyzetben van kerem irjon.
Tudom a dolgokat.hogy mi hogy van a homoszexualitas teren. De igazabol ennek fenyeben sem tudom elfogadni magam.
Soha nem is tudtam. Az osszes iskolamban mindig piszkaltak, kikozositettek. Anyat nagyon szeretrm es az ahogyan reagalt hatalmas tores volt szamomra. Namarmost hogy tok normlaisan tud ehhez a dologhoz viszonyulni ez sem segit az alalpotomon.
Undorodom magamtol, a melegsegem maitt is, ugy erzem hogy kevesebb vagyok azoktol a fiuktol akik heterok es 'normlais' eletet tudnak elni. Utalom ahogy kinezek, holott egykor tenyleg ugy gondoltam magamra hogy jol nezek ki helyes vagyok jokepu stb... mara azonban a kepeken a tukorben egy undorito, eltorzult, felpuffadt feju koraven fiut latok.
Lehet hogy ez az egesz tulzasnak hangozhat, es szeretteim sokszor azt mldnjak hogy nem.iylen rossz a helyzet mint aminek en latom magam.. de en igy erzek.
Szamtalan problema van amit most.bem.szeretnek tovabb taglalni. De ez a legkomolyabb amit leirtam.
Kinek hogyan ment az önelfogadás? Mit tehetnek hogy jobba legyek? Kihez forduljak?
Szegeny paromat sokszor mar ugy erzem az oruletbe kergetem az allando rosszuleteimmel, fajdalmaimmal. Pedig nagyon szeretem es sajnalom hogy egy ilyen roncsot kapott ahelyett a fiu helyett akit az elejen megismert.
válasza:Szia!
A pánikbetegség tünetei jelentkeztek nálad, ami a világ legótvarabb lelki/mentákis nyavalyája. Én 8 éve kűzdök vele. Amíg el nem fogadod magad, addig ne várj javulást.
válasza:Szépen megfogalmaztad a problémáidat, leírásodbam szerintem benne van a megoldás is! Tölts mindennél több időt azokkal, akik pozitívan állnak hozzád, próbálj sportolni, visszaszerezni régi fizikai és lelki énedet, hogy a párod el ne forduljon tőled!
Kiránduljatok, annyi szépség van körülöttünk, hogy azokért is érdemes élni! Szervezzetek magatoknak programokat, amik szintén sok élményt adnak...
Hány évesek vagytok?
A pszichologusokat meg hagyd a fenébe, mert a legtöbbjük fejőstehénnek nézik pácienseiket! Legtöbbje azt szeretné,minél többet látogasd (és főleg "támodasd", azaz pénzeld) őket... Sajnos, még a mai gyógyászat is erre épül!
válasza: válasza:Kedves utolsó.
Nem akarlak megbántani, de ha jól értelmezem fogalmakat mosol össze, ráadásul leszólod egyes emberek munkáját. A kérdező azt mondta orvosoknál, pszichiátereknél volt. Csak megjegyezném, hogy a pszichológus és pszichiáter közel sem ugyanaz. És nem is ugyanaz a feladatuk. A pszichiáter egy általános orvos, aki szakképzés során megtanulja, hogy a mentális problémákra milyen farmakológiai terápiás eljárásokat és intervenciókat lehet alkalmazni(elvileg). Ezen kívűl tanulhat pszichoterápiát is, de ezt nem sok pszichiáter végzi el tekintve, hogy alapból 10 évet kell tanulni hozzá. A pszichológus bölcsész diplomával rendelkezik, ezt megszerezve tanulhat klinikai szakpszichológusnak, pszichoterapeutának, stb. Ők azok akik segíteni tudnak egy ilyen helyzetben. De hangsúlyozom egy ilyen súlyos lelki problémát nem lehet 3 üles alatt megoldani. A magyar pszichológiában számos remek szakember van akik igen is páciensorientáltan, etikusan szívvel lélekkel végzik hivatásukat. Csak egy apró kérdés a kérdezőhöz: mióta tart ez a szörnyű állapot neked? Hónapok óta. Szerintetek azt ha hónapokig gyűjti magában az ember a distresszeket annyira, hogy már szomatózis áll fenn. Azt meglehet oldani 3-4 50 perces beszélgetés alatt? Ha egy egész életen át tartó küzdelem áll fenn önmagával az 5 ülés alatt megoldható? Nyilván nem. Egyetértek,sajnos nagyon magasak az árak. De kérlek vegyétek figyelembe, hogy egy valamirevaló pszichoterapeuta legalább 12 évig tanul, majd ilyen szabályok kötik mint a napi 4 ülés korlátja pl. Lehet dobni a piros kezeket, nyugodtan. :) No offense írtam le ezeket; hogy honnan tudom? Én is terapeuta akarok lenni, és célom, hogy egy olyan országos programot tudjak elindítani aminek keretein belül mindenki hozzájuthat legalább 10-15 támogatott terápiás üléshez évente...
Visszatérve a kérdésre én azt tudom tanácsolni, hogy keress fel egy komoly terapeutát, aki komolyan tud segíteni. Ilettve amiket előttem írtak szintén jó ötletek, pl. a sport,stb.
Ha van kedved szívesen beszélgetek veled, vagy meghallgatlak a ventilláció is sokat segíthet a sérelemfeldolgozáson :) minden jót kívánok és kitartást!
Kedves válaszadók!
1-es:
Köszönöm válaszodat. 8 év igazán hosszú idő.. sajnálom
Milyen szinten vagy? Mármint, napi, hétköznapi teendőidben, munkában, emberi kapcsolatokban mennyire gátol a mentális zavarod?
Esetleg ha tudsz bármiféle olyan technikát ami használ, gondolok itt ilyenre hogy feszültségoldás, gyógytorna stb.
2/3-as:
Köszi szépen neked is.
Ezek a tanácsok jónak tűnhetnek, azonban kb. mindenki ezt mondja.. hellyel közzel persze azon vagyok hogy betartsam őket, de ilyen állapotban nagyon nem egyszerű.
Már a legkisebb mozgástól is, azonnal hányingerem van, szédülök, fulladok... stbb
Kirándulni amilyen gyakran tudok, ráveszem a páromat és megyünk, tényleg vannak itt, belföldön szép helyek. Azonban ezek csak rövid időre töltenek el örömmel, szokszor lehetetlen az adott pillanatban lennem, folyamatos fizikai fájdalmaim és aggódásom miatt.
21 éves vagyok, párom 25.
Tényleg igazából hittem a pszichológusokban, de sajnos amikor azt ereztem hogy az egyik homofób, a másik legyógyzserezett, a harmadik meg nagyon pénzéhes volt akkor igazán elment tőlük a kedvem.. És persze mindegyik ezt mantrázza hogy ez egy hosszú folyamat, meg hogy idő kell, de amikor mondanám a sérelmeimet végig se hallgatnak, csak közhelyekkel dobálóznak...
4-es:
Köszönöm neked is .
Tudom, hogy nem nekem szól, csak annyit írok hogy 3 féle orvosnál voltam: pszichológusnál, pszichiáternél és pszichoterapeutánál. A fogalmakkal tisztában vagyok, illetve azzal is hogy ki mit csinál, hiszen alaposan utánajártam. azért irtam egy fogalmat, mert szimplán nem tartottam fontosnak felsorolni, és ebbe épen nem akartam belemenni hogy ki mit csinál, de igen tény, hogy ne ugyanazok.
Abban is egyetértek, hogy biztosan van olyan szakember, aki tényleg nem csak a pénzre megy és nem az a célja hogy minél tovább szenvedetesse a beteget a pénz miatt. De sajnos én nem találtam ilyet úgy látszik.
Te tuti nem iylen leszel.
a sport egy örök klasszikus tipp, részemről benne vagyok a beszélgetésben, milyen úton módon gondoltad?
Meg összességében még a problámimhoz hozzátenném, hogy nem teljesen gondolom úgy hogy csak pszichés okok állnak nálam a hátterben. Valamiféle rendellenesség lehet nálam. Azonban 4 hónapja megfordultam jó néhány orvosnál, szakmbernél... de túl sok segítseget nem kaptam ami elég szomorú....
válasza:Szia😊
Kérlek verd ki a fejedből hogy baj van veled. Így az írásod alapján jó embernek tűnsz, csak valahogy lazítanod kéne.
Anyukád valószínűleg eleinte azért volt kiakadva mert eszébe jutott hogy így esélyes hogy nem lesz unokája, de szerintem nem sok idő és teljesen el fog fogadni, a gyereke vagy szóval a legfontosabb az életében. A pszichológusok segítenek, de először a te fejedben kell tudatosítanod hogy nincs veled semmi gond. A másik meg hogy nem vagy egyedül, rengeteg fiatal küzd ezekkel a gondokkal, biztosan van ilyen csoport ahova be tudnál lépni és beszélni ilyesmikről. Ez a pánikos dolog nálam is volt de egyre jobban kezelem és már múlik is. Legyél boldog a kapcsolatodban és az életben, addig élvezd amíg lehet, a piszkálódással ne foglalkozz mert aki csinálja az dob ki értékes időt az életéből, az ilyeneket csak sajnálni kell mert magukkal van gondjuk. Szerintem segít amúgy ha kitűzöl egy célt magad elé, például az edzés. Visszanyered a régi formád és lellileg is erősebbé tesz. Kitartás!😊
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!