Kiderült otthon, hogy meleg vagyok és már nem tudom, hogy vajon valóban az lennék?

Hello! Szerintem ezzel magadban kell törődnöd első sorban. Hiába ír itt bárki bármit, úgyis tudod, hogy apád a világ rákfenéje jelenleg, aki a gyerekét sem képes szeretni olyasmi miatt, amiről a gyerek nem tehet - és ezzel vissza is kanyarodtunk apádhoz. Ő nemzett. Ergo a szégyenének tartja, hogy ilyen lettél, mert szerinte ez szégyen. Anyád meg azért sír, mert ő szült, és ő is így gondolja, plusz azt, hogy a család szét fog esni. Mindenki más ugyanígy van ezzel. A családod homofób, és kész. A testvéred meg nem azért fogad el, mert ő már a fiatalabb generáció, akkor elfogadóbb, hanem mert a személyisége is elfogadó és szerető. Meleg vagy - de ember is. Személy, aki szeretni akar valakit. Szóval állj a sarkadra, keresd meg újra azt a fiút, ha valóban szeretnél is tőle valamit, és küldd el a fenébe az apádat. Valahányszor belekezd azokba a mondatokba, amiket leírtál, állítsd le, és közöld vele, hogy nem, te igenis szereted a fiúkhoz vonzódsz, és neked nagyon fáj, hogy ilyeneket mond, mert te szereted őt, de ő ezek szerint téged nem. Ez lehet, hogy kifogja a szelet a vitorláiból... (Érzelmi zsarolás, de ne legyen bűntudatod, neki sincs, amikor ilyeneket mond.) Ha meg azzal jön, milyen szép lány, mutass rá egy fiúra, és közöld, hogy ja, ja, annak a fiúnak meg milyen szép a feneke! Legyél egy kicsit ravaszabb, alattomosabb, járj előtte két lépéssel, mert csak így tudod kezelni az apádat.

Amúgy megértem, tökre. Ugyanilyen a családom, csak még azzal is hecceltek, hogy biztos meleg vagyok, stb., stb. Érzelmi megrázkódtatás, amin most átmész, főleg, mert apád a példaképed, és nagyon szereted. Mondjuk ezt elmondhatnád neki. Hogy ő a példaképed, szereted, de hogyan maradhatna a példaképed továbbra is, ha nem szereti a saját gyerekét? Akkor te is gyűlöld majd a tiédet valaha? Beszélj vele sokat, anyáddal is, és értesd meg velük a legalapvetőbb dolgokat: belőlük lettél, de nem vagy az övék, a tulajdonuk, amivel villoghatnak; szereted őket, de képtelen vagy továbbra is ugyanúgy szeretni őket, ha egyszer ők sem teszik; ilyen vagy, ember vagy, a fiúk vagy, aki boldog akar lenni, de így képtelen rá; ne téged akarjanak megváltoztatni, mert az nem fog menni, hanem a környezetüket, hogy ne legyenek előítéletes, nyomorult idióták a közelükben, és ők se legyenek azok.

Nagyon drukkolok neked.

"Meg, hogy milyen jövőm lehet egy férfivel, mert azok sohasem fognak engem úgy szeretni mint ahogy egy nő."

Ezt apád honnan tudja? Úgy mondja mintha tapasztalatból beszélne :D

Ne foglalkozz senkivel, légy önző, ha a fiúkat szereted és úgy vagy boldog, éld úgy az életed. Majd meg fogod tanulni, hogy az életben csakis magadra számíthatsz. Amíg titok volt otthon, a fiúkat szeretted, most hogy lebuktál állj ki magadért, ha hagyod azt, hogy befolyásoljanak és ezt is látják rajtad, azt hiszik meg tudnak változtatni.

Csak gondolj bele, ha a szüleid unszolására összejönnél egy csajjal az lelkileg téged gyötörne, depressziós ember lennél, rettegnél attól, hogy mikor fog kezdeményezni a csaj. Másrészt az ő életét is tönkretennéd, mert ahelyett, hogy találna egy olyan pasit aki tényleg vonzódik hozzá és szereti, ő is egy hazugségban élné le az életét. Valóban ezt szeretnéd?

A tesód meg ha ennyire erősködik, hogy próbáld ki csajjal, akkor mondd neki, hogy először ő próbálja ki pasival, hisz amíg nem volt pasival ő sem tudja, hogy nem-e jobb vele a szex, mint ahogy ezt ő mondja neked. Rá fog jönni, hogy ez nem így van, mert ő is tisztában van a saját szexuális irányultságával, és tudja, hogy kihez vonzódik, ahogy te is, akkor legalább átérzi a helyzeted.

Utolsó vagyok.

Még annyi, hogy szerintem a szüleiddel nézesd meg az Imák Bobbyért című filmet, sokat fog segíteni.

# 1/19 Időpont tegnap 12:01

Te egy tipikus idióta vagy, ha ezt összekötöd a magyarság kérdéssel! De undorítóan idióta! Függetlenül attól, hogy homo / bi / hetero vagy...