Hogy tettétek túl magatok egy szakításon? Tényleg én voltam a gonosz?

Sajnos szakított velem a párom. Négy napja történt reggel és még most is ki vagyok, nem tudok semmit enni és semmi se jó. Egyszerűen a mellkasom nehéz, folyamatosan magától megindul a könnyem és sehol nem jó. Mindenki mondja, hogy az idő majd segít de nem biztos, hiszen ő volt akit igazán szerettem! Onnan tudom, hogy volt kisebb kapcsolataim de nem viselt meg ennyire mint ez. Mit tehetnék sajnos nem tudom magamt lefoglalni nagyon fáj a hiánya. Történet: 1,5 éve vagy is több voltunk együtt. Voltak összekapások, mint minden normális párkapcsolatban. Sajnos ő az a típus volt, aki a problémát a szőnyeg alá akarta söpörni és ezzel minden megvan oldva! Én az ellenkezője voltam. Szerettem megbeszélni, hogy később ebből ne legyen nagy probléma! Sajnos sokszor nem ment, mert ő mindig azt hangoztatta, "hogy túl vagy tárgyalva" ezzel lezártnak tekintve a problémát. Nekem nagyon nem ment, hogy így lezártnak tekintsem! Ebből kisebb veszekedések alakultak. Hozzá kell tennem, nagyon nem vagyok egy egyszerű eset, sokszor hisztiztem és besértődtem olyanokon, amiken nem kelett volna, viszont bennem volt annyi, hogy bocsánatot kérjek és belássam a hibáimat. Később erősebben elkezdtem ezen dolgozni, mert igazat láttam benne, hogy sokszor nem kellene hisztizni. Ezt eléggé le redukáltam és csak akkor jött elő ha tényleg megbántva éreztem magamat! Szóltam is neki, hogy rossul esett a dolog erre a válasza: " neked minden rosszul esik" ami nem volt igaz! Soha nem akart bocsánatot kérni, ha igen és megtette akkor is csak ennyit kaptam, hogy " Bocs" amitől persze nem éreztem hogy komolyan gondolta. Sajnos egyik reggel kicsit összekaptunk. Volt egy kis párbeszéd és a buszon elzárkozott a beszélgetéstől. Mondtam neki hogy ne haragudjunk egymásra inkább beszélgessünk egy kicsit valami jó dologról. Ő mondta, hogy nem szeretne inkább zenét hallgat. Persze éreztem, hogy nem stimmel minden és még mérges. Probáltam újra megkérni, hogy beszélgessen velem, hogy ne haraggal váljunk el munka előtt. Nem sikerült mert a füllhalgatót kivette a füléből de sértődve nekem vágta és hogy tartsam meg, mert neki nem kell! Erre én is ideges lettem, hisz nem egy nagy dolgot kértem tőle. A buszról leszálva láttam hogy mérges és elvátunk. Rá egy 10-15 percre felhívtam, hogy beszéljük meg nem szeretnék bajt és hogy nagyon szeretem. Azt mondta hagyjam békén. Mondom ez nem jó ha nincs megbeszélve a dolog az csak problémát szűl. Azt mondta nem akarja velem megbeszélni és hogy már nem is akar semmit. Kérdeztem ez most egy szakítás akar lenni? Azt mondta, hogy nem tudja és hogy hagyjam gondolkodni délutánig. Mondtam, hogy az nem lehetséges ez nem egy kis dolog, hanem egy szakítás- Mivel nagyon szerettem és még mindig szeretem mondtam neki hogy bocsásson meg és, hogy legyen még egy utolsó esély, hogy ki tudjam javítani ezt a hibát. Éreztem a telefonba, hogy nem fog menni és végül szakított. Mondta nekem, hogy maradni akar még 4 napot és utána elköltözik, mondtam, hogy az nem lehet, hiszen egy ágyabn egy idegennel nem fogok aludni. Sajnos ismerem mennyire makacs, és hogy hiába próbáltam meg volna meg győzni nem sikerült vola. Erre összepakolt és elment. Azóta, ahogy írtam nem tudok mit tenni nagyon szeretem.