Szingli életben mi a jó?

Szerintem valahogy úgy van, hogy jó benne a szabadság. Szabad vagy minden téren. Nincs az, hogy részegen nem dughatsz senki mással, és ha haza érsz, nincs se féltékeny fél, sem pedig részegséget számon kérő ember. Nincs aki csámcsog, vagy horkol a füledbe, nincs aki nyafogna, ha olyat kell csinálni, amit te szeretsz de ő nem. Mondjuk mozi, vagy kaja terén.

Szerintem a legtöbb dolog élvezhető egyedül is. Sőt, a boldogság 90%a az önmegvalósítás. A többi 10 a párkapcsolat. Ha egyedül élsz, meg tudod oldani a 90%ot magadnak. És akkor a 10 már nem lesz olyan fontos.

Minden.

Nincsenek kötöttségek.

Erről a kérdésről a Honeybeast: Egyedül című dala jutott eszembe.

Zene itt:

https://www.youtube.com/watch?v=PHui_daSvMk

Dalszöveg itt:

[link]

Mint mindennek az életben, ennek az éremnek is két oldala van.

A dal első felében arról énekel a Zsófi (Tarján Zsófi, Hernádi Judit lánya), hogy mindig is arra vágyott, hogy egyedül élhessen, ne kelljen másokhoz alkalmazkodnia, szabad legyen, mint a madár, azt tehessen kötöttségek nélkül, amit csak akar.

("Olyan jó... Egyedül")

A dal második felében viszont már azt mondja, hogy nem is olyan jó egyedül, mert nincs kihez bújni, nincs kivel megosztani a nehézségeket, a problémákat (vagy éppen akár a jó dolgokat is), mindig minden helyzetben csak saját magára számíthat az ember.

(Nem is jó... Egyedül")

Hát, valahogy így van ez. Jó is, meg nem is. Néha jó az egyedüllét (vagy a szingli lét), ha az ember függetlenségre és szabadságra vágyik, máskor meg éppen az kell, hogy oda lehessen bújni valakihez és át tudjuk érezni a valakihez tartozás érzését.