Melegek! Meg tudtátok/meg tudnátok bocsátani a párotoknak, ha megcsal?

Ebben az esetben igen megbocsájtanám

Pereze, hogy megbocsájtják...ezek ilyenek.

Bizonyos típusú emberek nem valok kapcsolatba. Féreg az ilyen

Először is nem a megcsaláson kéne aggódni... hanem hogy a kedves kis barátocskájának hány csontja marad egyben. Ha én halálosan szerelmes vagyok valakibe, akkor nem nagyon bírom normálisan kezelni az ilyen harmadik felek létezését. Páromnak megbocsájtani? A szerelem nem tud csak úgy egyik percről a másikra elmúlni, legfeljebb hullámzó módon pár hétig átcsapni gyűlöletbe, visszacsapni szerelembe, de az mindvégig ugyanaz. Igazán haragudni is csak arra tudsz, akit valójában szeretsz. Ellaposodni, közömbössé válni az egy másik folyamat. Aki könnyen kezeli az ilyen helyzetet, az nem is igazán szereti azt a másikat, csak kell valaki ügyeletes, aki abban a félévben is mellette szuszog.

Nem tudnék neki megbocsátani mert folyamatosan azt érezném hogy nem vagyok elég jó neki, és hogy vajon mikor csal meg legközelebb. Mert ha boldog vagy egy párkapcsolatban akkor a megcsalás ki van zárva.

Ezelöt 5 évvel megcsalt..megbocsátottam.. most én csaltam meg az elmult napoban.De ugy érzem hogy ezt a kapcsolatot itt le kell zárni.

Nehéz kérdés, mert azt mondják, senkit sem ok nélkul csalnak meg. Ezt nem osztom, a saját példámból kiindulva.Három éve éltem egy csodálatos sráccal,akivel elsőre szerelem volt, a legnagyobb meghittségben.Fizikailag fájt, ha nem voltunk egyutt, szó nélkul is érzetuk egymás érzéseit, gondolatát. Semmi probléma sem merult fel évek alatt, ami kétkedésre adott volna okot, sosem szerettem így senkit, pedig voltak kapcsolataim. Aztán egy szombaton bejelentette, hogy összezavarták az érzéseit, és szerelmes egy számára szép, de nem ismert fickóba.Két napig azt sem tudtam, hol vagyok, mit csinálok, összedőlt az egész életem,mivel egyutt is éltunk. Bizonygatta, hogy szeret,és mindig is fog, de nem tehet róla. A szíve diktálta ezt.....Mit lehet erre mondani? Melyik jobb? Az érzelmi, vagy a fizikai megcsalás. Én nem tehetek róla, egyiket sem tartom megbocsájthatónak olyan szempontból, hogy folytatható lenne a kapcsolat. Van egy régi latin mondás, az is tolvaj, aki az ember bizalmát meglopja.Lényeg, azonnal szakítottam, és soha nem fogadnám vissza, pedig azóta naponta gondolok Rá.....de az is eszembe jut,hogy akit csodáltam és szerettem, lehet, hogy épp most teperi le a fickója. Lehet, ódivatú vagyok, de én úgy érzem, hogy egy megcsalás a szép érzelmek és a szív telibe sz...rása. Amire nincs magyarázat, sem utólag mentség. Mi kissé belehalunk, de aki kikacsint ezt nem érzi, sőt nem is érti....csak ha majd vele csinálják. Mert mindenki visszakapja, ez olyan biztos,, minthogy felkel a Nap....

Megbocsátottam nem is egyszer. Mielőtt összejöttünk hallottam róla, hogy nem valami hűséges típus így mondhatni nem ért váratlanul. Nyilván ezek után semmi nem lesz olyan mint előtte de valahogy mégis túlságosan szerettem ahhoz, hogy végleg elengedjem. Ha szívből meg tudsz bocsátani ne szakíts, de adj időt magadnak és ne hamarkodd el a döntést!