Ti nem éreztétek így?

Régen eléggé nehezen fogadtam el magamat.

Igazából az segített nagyon sokat, hogy elmondtam anyukámnak, néhány (kb 10) barátomnak azt, hogy meleg vagyok (+rengeteg ilyen filmet néztem, könyvet olvastam), szóval mostanság egy "kicsit lazult" ez az érzés. Sokat segített az is, hogy egy barátom nyiltan felvállalta és tök jól meg van... meg sem lepődött nagyon senki úgymond a barátai közül.

Viszont régen nagyon sokszor éreztem azt, hogy kb mindenről képes vagyok beszélni és semmit nem "szégyenlek" mások előtt és semmit nem félek kimondani, azon kívül hogy meleg vagyok.

Az első coming outomnál kb egy értelmes mondatot nem tudtam kinyögni, a másodiknál messengeren írtam le reszketve és totál sokk állapot követte, a harmadiknál csak bólogatni tudtam, hogy "én is".

Azt hittem, hogy mindenki le fog nézni, meg fog vetni és úgy éreztem, hogy nem néznének rám emberként sem, ha tudná "mindenki".

Aztán fokozatosan tudtam csak erről beszélni valamelyest egyáltalán azokkal, akiknek elmondtam.

Most már sokat fejlődtem, de sokszor még mindig egyszerűek félek kimondani.

Még akkor is, amikor konkrétan erre kérdeznek. De valamivel könnyebb már.

Bennetek is volt ilyen érzés, amikor még nem tudtátok magatokat elfogadni?