Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meleg vagyok, a családom nem fogad el. Mit tegyek?
19 éves fiú vagyok, egy katolikus családban nőttem fel, bár én nem mondanám magam vallásosnak.
Nagyjából fél évvel ezelőtt mondtam el a szüleimnek hogy homoszexuális vagyok, amit persze nem csak hogy nem tudtak feldolgozni, először el sem hitték. Egy hónappal később mikor látták hogy ez nem egy rossz vicc, jött hogy "ez csak egy fázis, majd elmúlik", de rájuk hagytam. Próbáltam olyan megértő lenni velük amennyire csak lehetséges, számtalanszor elmondtam nekik, hogy megértem hogy ezt nehéz nekik elfogadniuk és nem várom el hogy úgy tegyenek mintha minden rendben lenne,de csak azt tudták mondani hogy majd pár hét múlva megunom majd apám szavaival élve a "divatbużiságoť". Erre megintcsak számtalanszor elmagyaráztam nekik hogy ez nem egy olyan dolog amivel az ember csak úgy dobálózik, nem, én már 5 éve gondolkozom ezen, 5 évig próbáltam elnyomni magamban az érzéseimet. Fogalmuk sincsen mennyit kínlódtam és naphosszakat gondolkodtam hogy elmodjam-e nekik és ha igen, hogyan tegyem azt.
Fiatalabb koromban sok barátnőm volt éppen ebből az okból kifolyólag, nem találtam magam, egyik "kapcsolatban" sem éreztem magam jól és össze voltam zavarodva. Viszont mindig eljutottam arra a pontra hogy a barátnőm kezdte komolyan venni a kapcsolatot, viszont én semmit sem éreztem baráti szereteten kívül, és nem akartam a senkit sem álltatni, nem akartam becsapni ezért mindig találtam valami okot hogy szakítsak velük. A szüleim persze ezt is a szememre vetették akkor is és most is, amit egy szinten meg is értek, hiszen sok embert megbántottam akkor. Viszont félreértelmezik az okokat.
Múlt hónapban elmondtam szüleimnek hogy van barátom, viszont ők hallani sem akarnak róla, és talán ez az ami a legjobban bánt, hiszen nagyon-nagyon-nagyon hosszútávra tervezek vele..
Tegnap közölték velem hogy nem szeretnék ha a karácsonyt velük ünnepelném.
Nagyon fontosak számomra hiszen a szüleim, szeretem őket, de már nincs erőm járni a nyakukra és könyörögni nekik hogy fogadják el a fiukat.
Te mit tennél? Valaki esetleg hasonló tapasztalatokkal?
Köszi hogy elolvastad
válasza: válasza:Szia
Először is, nagyon sajnálom, hogy így alakult.
Komolyabb tanácsot nem tudok adni, de szerintem hagyd rájuk a dolgot.
Végül is, már számtalanszor próbáltál velük beszélni, elmagyarázni, ez a kérdésedből kiderült, ha ez nem segített akkor egy ponton túl szerintem nem a te dolgod, hogy helyrerakd a dolgot bennük.
Nem tudom testvéred van-e, és azt sem jól értettem-e, hogy a szüleid konkrétan azt nem szeretnék, hogy te velük (a szüleiddel) karácsonyozz.
Ha ez így van, akkor ez nagyon durva dolog szerintem.
Bármennyire is szereted őket, és bármennyire is gáz, hogy ezt mondom én a helyedben ezen a ponton rájuk hagynám a dolgot.
Az nem derül ki, mennyire függsz tőlük anyagilag, szóval tudnák-e fokozni ezt a lelki zsarolást részükről de gondolom igen.
Viszont mégis azt mondom, ezt most hagyd rájuk, talán idővel rájönnek mekkora hibát követtek el, és majd ők maguk kezdeményezik a békülést, ha idővel azt veszik észre, hogy már egyre kevésbé vagy az életük része.
Hiába vagy te a gyerek és ők a szüleid, ez nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag neked kell megfelelni feléjük. Jogod van az érzéseidhez és ahhoz az emberhez is akit te párnak választottál magad mellé, tarts ki magad és a párod mellett.
26/m
válasza:Sajnálom, hogy ilyen csaldod van!
Ha ŐK nem szeretnék ha a 19 éves fiuk velük töltse a szeretet ünnepét, akkor ők nem méltók a szüleidnek lenni és nem méltók arra hogy bánkódj miattuk. És nem méltók a nagyszerűenk ítélt vallásukra sem!
Nem is járnék a nyakukra és fel is tűnne nekik, hogy megszakítottad velük a kapcsolatot.
Éld a saját életed, legyél boldog, mert ezt is el lehet tőled venni ha hagyod hogy befolyásoljanak!
Töltsd a karácsonyt a barátoddal és legyen olyan szép amilyen szép csak lehet.
válasza: válasza: válasza:szüleidnek mesélj az Öt Kenyér Közösségről (sajnos már megszűnt), de meleg, vallásos családból származó embereknek nyújtott segítséget.
itt találod az archívumot.
aztán Birtalan Balázs témába vágó írásait is tedd eléjük, találsz neten csomót. B. B. meleg volt, egy időben papnövendék, sajnos már meghalt, de ő nagyon küzdött értetek, a sorstársaiért.
aztán karácsonyra vedd meg kedves szüleidnek Nádasdy Ádám (szintén meleg, egyetemi angol prof.) remek könyvét: A vastagbőrű mimóza címűt.
és nézzétek meg közösen ezt a filmet, aztán beszélgessetek róla: Imák Bobbyért (2009)
neten megtalálod
filmismertető:
Mi van akkor ha egy mélyen vallásos családba valaki melegnek születik? Mi van akkor, ha a szülő dogmatikus gondolkodása tragédiához vezet? És ezek után ezt hogyan dolgozza fel? A számára addig biztonságot nyújtó vallás miért nem tud neki menedéket adni?
Erről szól a film nagyvonalakban.
ne add fel!
értékes, szerethető ember vagy.
küzdj önmagadért, a méltóságodért, a jövődért!!!
ÉLJ ÉS SZERESS - SZABADON! :)
Először is köszi a választ mindenkinek.
Sajnos még tanulok, így elköltözni nem tudok, és a nagyszüleimről inkább nem mondanék semmit, röviden kitagadtak mikor apám elmondta nekik a nagy hírt...
Van egy bátyám de ő Ausztráliában van, odáig meg nem menekülhetek. És igen, anyám FELHÍVOTT tegnap telfonon és közölte hogy nem szeretnék ha idén együtt ünnepelnénk a karácsonyt, hiszen számukra ez nem a szeretet ünnepe, hanem a vallásé, és mivel én "megtagadtam Jézust" gondolom nem vagyok méltó hozzájuk.
Náluk lakom, de az évek során nyári munkákból megtakarítottam elég sok pénzt, így már a mindennapi kiadások rám eső részét én fedezem, de elköltözni azért nem tudnék, habár mostanában a szabadidőm nagy részét a barátomnál töltöm.
Igazatok van és tulajdonképpen nem hiszem hogy bármit is mondanék az megváltoztatná az előítéleteiket, de nem is tudom. Elkeserítő.
#6-os, azt hiszem az Imák Bobbyért után nehezen tudnának megszólalni, kár hogy nem fogják szabad akaratukból megnézni. Lehet majd pár év múlva megenyhülnek, és akkor a közös karácsonyi tévézés helyett majd beindítom azt a remek filmet, de az még nem most lesz. :)
Nem sok támogatást kapok mostanában így jólestek a kommentjeitek, szóval köszi mégegyszer.
Ha valaki még van/volt esetleg hasonló helyzetben érdekelne hogy hogyan bírkózott meg vele.
válasza: válasza: válasza:Amúgy én soha nem mondtam el a családban senkinek, hogy biszex vagyok, egy kivétellel, akiben meg tudtam bízni, és tudtam, hogy nem fog elítélni és elárulni sem. Anyáméknak soha nem is fogom, egyrészt nekik se legyen teher, elég idősek már, másrészt nekem se legyen teher az, hogy nem értik meg, vagy nem fogadják el.
Nem is értem, ha tudjátok, hogy ilyen szüleitek vannak, minek coming outoltok egyáltalán?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!