Hogyan fogadjam el?

Nincs mindenkinél kőbe vésve ez az állapot. 14 éves korban még nehezen eldönthető hogy meleg vagy vagy nem. Van úgy, hogy valami elfeledett gyermekkori trauma, vagy traumák és csalódások sorozata lökött ebbe a fejlődési irányba. Itt egy könyv, érdemes beleolvasni, bár felnőtteknek lett megfogalmazva, de hátha illik rád az ami le van benne írva:

[link]

Illetve még valami: az hogy "meleg" valaki, az csak egy címke, nagyon leegyszerűsítő és általánosító. Mindenkinek megvan a maga története, miért lett az ami, és hová akar fejlődni. Nem lehet egy címke mögé szorítani mindazokat akik különböző okoknál fogva a saját nemüket látják vonzónak.

Teljesen így érzék én is. Nem tudok kihez fordulni, nincs támaszom. :(

16/F :(

Srácok, megértem a problémátokat. Én is hasonlóképpen éreztem magam, lassan érő srác voltam. Hátha sikerül a saját tapasztalataimmal segíteni nektek.

Első körben én azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy lehetnék boldog, mi az ami maximálisan boldoggá tenne? Neked mi kellene, hogy boldog legyél? Csaj vagy feleség? Kinek akarsz megfelelni,magadnak, vagy a feléd irányuló elvárásoknak? Mered-e vállalni azt a kockázatot, hogy páran elfordulnak tőled azért, mert mered vállalni aki vagy?

Sokkal könnyebb lesz az életed,ha elfogadod azt, hogy a férfiak iránt (is) vonzódsz. Kezdetnek az is elég, ha csak biszexuálisnak gondolod magad, ha neked úgy könnyebb. Keress fel weboldalakat, ahol meleg tartalmak vannak, és segítik az elfogadást. Pl: melegvagyok.hu.

Egy életed van, és azt próbáld úgy élni, ahogy neked jó, ahogy TE BOLDOG VAGY. Ne törődj mások véleményével. :)

7-8# Igazuk van, döntsd el magadban mi tesz boldoggá ez a legfontosabb. Persze mindenki azonnal szeretne maga mellé egy helyes fiút párnak de ehhez azért még kell pár év.

Nem biztos, hogy lesznek akik elfordulnak tőled, ha meg mégis, akkor ők nem is voltak igazi barátok.

Még nagyon sok embert meg fogsz ismerni, a kisvárosból ahol élsz el fogsz tudni jönni.

Én megismerkedtem egy olyan meleg sráccal aki egy kb ezer fős faluból indult, felvették egyetemre rádiós műsorvezető is volt, van állása párja és ő kb 22 éves lehet most.

Ne szomorkodj egyelőre vedd fel a 'fapofát" ne mondd el a szüleidnek sem másnak.

Figyi, szerintem még hagyd érlelni a dolgot.

Nem akarlak hitegetni, hogy még változhat, mert nem fog. Ha lányokra semmi, fiúkra meg egyértelmű reakció, akkor meleg vagy. Én kb. 12 éves korom óta tudom, és nagyon sokáig tartott elfogadni.

Onnantól évekig azon voltam, hogy feldolgozzam, hogy nekem nem lesz hagyományos értelemben vett családom, talán gyerekem sem; eleinte nem akartam párt, később elkeserített már a gondolat is, hogy sokkal nehezebb lesz, mintha hetero lennék. Ez egy nagyon hosszú folyamat, amin neked is végig kell menned. Ha úgy érzed, hogy nem megy, akkor pedig ne félj segítséget kérni másoktól. (Pszichológusokat hagyjuk, róluk aztán megvan a véleményem... :D)

Nagyon sokat segít az, hogy pl. youtube-on meg mindenhol fent a neten százával lehet találni boldog meleg párokat, hogy így is lehet élni, és egyáltalán nem lehetetlen elfogadni ezt a dolgot.

Azóta nagyon sok minden változott. Most 22 éves vagyok, és baromira szerencsésnek érzem magam, hogy meleg vagyok :D Rájöttem, hogy nem bírnám elviselni a női természetet egy életen át, tulajdonképpen örülök, hogy semmire sincs szükségem a női nemtől (ha érted, mire célzok). Illetve most már olyan közegben élek, és olyan barátaim vannak, akiknek őszintén elmondhatok mindent, és magamat adhatom, és ha esetleg olyan valakivel találkozok, aki elutasító, diszkriminatív, és az egész társaság egy emberként lép fel ellene, értem, az igazán jó érzés tud lenni :)

Gyerek sem kell, mert szerintem ez a nagy „élet értelme a gyerek” csak egy bullshit, amit a középkorból hozunk magunkkal, hogy szaporodjunk ész nélkül, mint az állatok. Nincs rá szükség.

Most már úgy gondolom, hogy abszolút semmiben nem vagyok rosszabb vagy jobb ettől, csak van egy tulajdonságom, ami más, mint a megszokott.

Körülötted is vannak más melegek, csak rejtőzködnek, nem is sejted róluk, hogy azok. Sőt, az is biztos, hogy ugyanilyen problémával küzdenek most, mint te.

Otthon én még azóta sem mondtam el, hiszen én is kisvárosból jövök, ahol nem igazán értenék meg ezt. Vidéken még mindig necces téma, hiába van 2017. Főleg ha vallásos a közeg...

Nagyon sokáig én is erőteljesen titkolóztam, sosem engedtem, hogy belepillantsanak a gépembe, mindent jelszóval védtem, akkor is, ha csak kiszaladtam a szobámból inni. Viszont ha 22 évesen az embernek még mindig nem volt barátnője, és nem is beszél semmi ilyesmiről, akkor a szülők óhatatlanul gyanakodni kezdenek. Nem beszélünk róla, de tudom, hogy tudják, csak nem akarnak/nem tudnak róla beszélni. Egyelőre... Majd egyszer...

De sok anya amúgy is látja, hogy mi a helyzet, már a kezdetektől. Azt is rögtön látja rajtad, ha megváltozik a viselkedésed, az anyáink tudják rólunk a legeslegtöbbet, azonnal kiszúrják, ha jár valami a fejünkben :) Most még korai nagyon ez a téma (én még 22 évesen is annak érzem picit), de majd egyszer nekik is elmondhatod. Mindennek a lényege az, hogy hogyan adod elő :D

Ha szükséged van valakire, beszélgetni, vagy bármi, akkor írj nyugodtan