Miért lehet ennyire más ez a kapcsolat?

Ugye... Az előző kapcsolataimban rendszerint én voltam a dominánsabb fél, sok esetben sajnos (és ezt van is okom szégyellni), hogy a párom egyenlőségének rovására.

Ez a kapcsolatom viszont más. Egyrészt hosszabb, mint az eddigi összes, másrészt pedig noha nála lenne talán a legtöbb okom a dominanciám kifejezésére (nagyon pici termetű, vékony, nagyon érzékeny stb.), mégsem. Nem elfojtom, egyszerűen nem is akarok semmiben fölötte állni.

Legjobb példa az érzelemnyilvánítás. Nemrég összejöttek a fejem fölött a dolgok, és míg az előző pasijaim esetében egyszerűen megdugtam volna őket, mint egy eszközt (igen, tudom, hogy szánalmas), őt egyszerűen megöleltem, sírtam picit, ő simizte a fejem, és megnyugodtam.

Soha nem látott még barátom sírni rajta kívül.

Meg úgy az átlagos életvitel is teljesen más vele. Ő a harmadik férfi, akivel együtt élek.

Az első kettőnél reggel az első gondolatom a szex volt, nála pedig a szex gondolata nélkül mosolyogva nézem, ahogy alszik és hallom, ahogy szuszog. (Én nagyon koránkelős vagyok, ő finoman szólva nem, szóval ez elég gyakori. :D)

A szex minősége is teljesen más. A korábbi kapcsolatokban a szex olyan... Sekélyes volt ehhez képest. Vele vad, nagyon vad és nagyon szenvedélyes.

Ott valóban dominánsan viselkedem, mert látom, hogy az adja neki talán a legnagyobb örömet, hogy odaadhatja magát nekem.

Aztán megint más rész, és ebben a kérdésben most először vagyok helyben, ez az emberség és az intellektus.

Annak ellenére, hogy érzékeny és ránézésre nagyon gyámoltalan, ha szükség van rá, akkor olyan ridegen a képébe tudja mondani az illetőnek a f**zságát, hogy az ijesztő. :D

A ridegség ijesztő benne, hogy fagyos és baljós a tekintete, megváltozik a hangja, érces, rekedt lesz, a gesztikulációja sokkal kimértebbé válik és az egész helyzet az elszenvedő számára egy ilyen... szédítő és zavaros valamivé válik, nagyon rossz.

Én még nem kaptam ilyet, de az egyik ismerősöm igen, és szerintem is jogosan.

Tehát eleve tudom, hogy van nála az a határ, amit nem lépek át, ha jót akarok magamnak.

Ami még ehhez a témához kapcsolódik, hogy ő az első olyan barátom, akit tisztelek. Elsősorban talán azért, mert képes rendet tartani az életében. Nincs egyetlen kilógó részlet, mindennek, amivel él, pontosan meghatározott szerepe van az életvitelében.

Képes önállóan és ésszerűen döntést hozni, nem olyan típus, mint az előzőek, akik ebből a szempontból még nem nőttek fel akkor.

Ha hülyeséget javaslok, azt is elmondja nekem, hogy szerinte ez így nem okés.

Ide kapcsolódik még az, hogy nem tűri, hogy ráerőltessem a véleményem. Az elején próbálkoztam vele, egyszer aztán majdnem a fent vázolt módon elmondta, hogy ez így nem szép, azóta nincs ilyen gond. :D

És ez is fontos, hogy vannak dolgok, amiket nem tűr el. A régieknél talán az is gond volt, hogy úgymond túl sok hatalmat adtak a kezembe, amivel visszaéltem.

Na ő nem. xD

Csak próbálnám meg irányítani... :DDD

Az intellektust is említettem. Igen... Nagyon művelt ember. Ő kertes házban él, és tele van egy szoba történelmi témájú könyvekkel, folyóiratokkal, szakirodalommal (történelemből doktorált). És mikor kérdezek, hihetetlen, hogy készülés nélkül órákon át tud beszélni óriási részletességgel azokról a dolgokról.

Ez is jó érzés, hogy a műveltség nem egyoldalú, hogy el tudok vele menni egy kulturális rendezvényre, és nem a tévé előtt kell tespednünk otthon.

Elég keszekuszára sikeredett. :D

Magam sem tudom még hová tenni, ebben is kérném a segítségeteket, hogy szerintetek miért lehet ennyire más ez a kapcsolat.

Sok olyan kérdés van, aminek az a célja, hogy felvágjanak egy kapcsolattal. Na, nekem nem ez a célom. Van hová fejlődnünk, fejlődünk is, de közel sem tökéletes. Jó ideje együtt vagyunk, de néhol-néhol még szilárdítani vagy épp lágyítani kell az igényeket. :)

A kérdés célja annyi, hogy segítsetek megmondani, mért ennyire más nekem ez az ember. :D