Mikor vallottátok be vagy derült ki hogy melegek/biszexuálisok vagytok?

Mindenki maga válogatja meg, hogy kinek mit mond el. Ezzel azonban nagyon vigyázz, és minimum hétszer gondold meg, kivel mit osztasz meg, hamar ellened fordíthatnak manapság már bármit, független ez most a témától és attól, ki hogy viseli/viselné el (ne adja Isten) az elmondás után történő rossz következnényeket. Ráérsz bőven ezen agyalni, szeresd magad, az a fő, de valakivel idők során kéne beszélj erről, nagyon sokat segített nekem az olyan baráti társaság, ahol találtam homoszexuálisokat/biket/pánokat etc. Azonban olyan személyt keress, aki méltó a bizalmadra, ha egy jó tanácsot megfogadsz. Ne is fojtsd el magadban ezt, hogy te mindkét nem felé vonzódsz, magadat és az érzelmeid nem tudod meghamisítani, csak becsapni, az pedig egy ellenkező véglet. Világgá se kürtöld, ez a Te dolgod, ha kérdeznek valamit, nem vagy köteles válaszolni, elég a kitérő is. Arany középút a legjobb! Szóval csak okosan!:)

Személy szerint már kismaki korom óta kacsintgattam a lányok felé (ebből következtethető, hogy lány vagyok..:) ), nálam ez már óvodában is megvolt, gyakran képzelegtem arról, hogy milyen jó lenne megpuszilni egyik-másik akkori kis cafkát:D Aztán persze jött nálam ráerősítésképp apu eldugdosott leszbikus pornókazija is előkerült a Tom és Jerry-s borító alól. Persze én ártatlan kislányként akkor még anno nem tudtam, mi volt a dörgés, csak önállóan már el tudtam indítani a kazettát, és hát mit látnak szemeim? Egy hatalmas leszbikus orgiát, tele nyögő nénikkel.:) Ez alaposan megmaradt, pláne az, hogy édesanyám le is szidta akkor apámat, én meg csak ültem és néztem jó kislányok módjára...:D (Innen érzékelhető volt már a kezdet, haha)

Az ezután következő lépcsőfok alsós koromban kezdődött, akkor már eléggés sokszor rá-rácsaptam a női fajtársaim sejhajára:D

Nyolcadikig minden totál frankón ment, ugyanúgy el lehetett képzelni engem normál heteroként, mint bárki mást, akkor Bieber volt a nagy felkapott sztár, meg persze jött a kamaszkorom kezdete, mindenki nedvesedhetett alaposan 13-4 évesen lányként egy-egy tinibálványra, vagy egy olyan srácra, akinél amúgy esélyem sem lett volna:D Hát, szép volt, jó volt ez, csak akkor még látens homoszexuális voltam, azaz elnyomtam magamban ezt, nem volt számomra tudatos.

Nyolcadik év végére már az akkori legjobb barátnőm megjegyezte sokszor, hogy: ,,mi van, nagyon nézed a lányokat, ideje lenne bepasizni"

Nekem meg a formás női mellekre és fenekekre vonzódott a tekintetem (a sajátomon kívül, semmi egoizmus nélkül mondom, de ha nő vagyok, hadd legyenek domborműveim, amit dicsérhetek:D ). Itt mondtam magannak ,,állj!"-t, hazamentem és aznap nagyon, de nagyon mélyen elgondolkoztam. Sorsfordító volt számomra, egy ideig próbáltam meghatuttolni magam persze, de kevesebb, mint fél év alatt édesanyámnak bevallottam, hogy biszexuális vagyok, és híre is ment neki.

A férfiakhoz való undorom pedig ekkor nőtt a legnagyobbra, sok az arrogáns férfi a családomban, bántalmazva is voltam nem egy felől, félek egyszerűen attól, aki férfi, és érzek rajta a szexuális értelmű közeledést.. szóval ez is rádobhatott megerősítésként a homoszexualitásomra. :)

Ezután jött egy-két év pihi, hagytam a dolgokat annyiban, második évemben voltam középiskolában, amikor nyíltan leszbikusnak vallottam magam. Persze közben voltak bennem kételyek sokszor, egészen '16 februárjáig, akkor mondtam ki fixre ezt az állításom.

Azóta van már bizonyítható tény is, mivel a családom ezt is életem egyik nagy kilengésének tartotta. Lett egy csodálatos barátnőm, aki a másik felem, akivel a jövőm tervezem az összeköltözéstől kezdve most frissen. :)

Én elmondtam jó pár embernek, hát néhol hiba volt meg kell hagyni. Sorban írom le:)

Először a barátaimnak mondtam el a biszexualitásom, volt, aki hátba is támadt és kibeszélt, stb, tudnám ezt a gyerekes dolgot ragozni:) De van, aki persze jól vette a lapot:)

Nagyapámnak (anyai) mondtam el a biszexualitásom dühömbe egyszer nyolcadikban, amikor összevesztem vele az arrogáns stílusa miatt. Ma már tudja a leszbikusságom, és nyomja mindig a ,,neked nem kell a banán ma sem ebédre" poénjait, amit megelégeltem, azóta nem beszélek vele. Egy szóval kár volt elmondani.

Édesanyámnak nyolcadikban mondtam el, úgy derült ki, hogy egyszer keservesen sírva értem haza az iskolából. Megkérdezte, mi volt, mire nagy zokogva elmeséltem, hogy az osztályom megutált, bántottak, kiközösítettek az akkori barátnőm miatt, aki elmondta a titkomat:) Nagyon nehezen fogadta ezt el konzervatív létére. Volt, hogy éjjel bejött fésülni a "hosszú hajam", ami rövid volt (pixihaj), szóval teljes katt lett a végeredménye akkor. Mára már megszokta, elfogadja, nagyon szereti a barátnőmet és persze engem is:)

Középiskolában a barátaim tudtak a leszbikusságomról, pár embernek onnan esett le, hogy nagyon feltűnően (nekem ösztönösen) tudtam pillantani női dekoltázsokra, vagy majdnem le tudtam kapni pár embert, akarstlanul is, vagy volt, amikor olyan beszólást engedtem el, ami csak az a "tipikus nem hetero beszólás", ezt csak az érti, aki vonzódik a másik nem felé, hát néha vannak akaratlan kiszólásom, hogy xy-nak milyen jó alakja van például, persze nagyon nézve az illetőt, aki lány, és hát az is egy ilyen "tipikus" pillanataim közé tartozhatott a múltban, amiből leríttak a dolgok:)

Édesapámnak sok idő után mondtam el telefonban tavaly decemberben születésnapom után nem sokkal, vacsora közben volt, és lazány ennyit válaszolt két perc néma csend után: ,,hát gyermekem, élt meg ilyet a világ, de ha nem haragszol, a megakadt sült oldalast azért még megenném, ami megállt a közlésedkor a szám felé menet". Szerintem ezen nincsen mit ragozzak:)

Az osztályom megtudta teljesen, úgy derült ki, hogy volt, aki meglátta a hátterem, nem a lezáróképernyőt. Gondoltam fuck off, beállítom a csókolózó képem a barátnőmmel, úgyse látja meg senki alapon, erre mit ad Isten, nem aznap látták meg? Na innentől kezdve befejeztem a forró kása kerülgetését, megettem nagykanállal, és elmondtam, hogy nem szégyenlem se a párom, se a kapcsolatom, se azt, aki vagyok, én ezentúl nem kertelve elmondom mindenkinek, aki rákérdez. Alapból nem hangoztatom.

Mostohaanyám más kategória:) Ő amolyan vegyes, volt már nyolcadikos koromban olyan megszólalása, hogy ideje nekem a fiúk felé nézni, nem csak a lányok felé. Hát akkor csak néztem egy nagyot, hogy honnan tudhatja:) Aztán apám mondta el neki tavaly. Nem az ő világa ez, de sok köze nincs hozzá amúgy sem, apám szava a döntő, és a páromat nagyon szereti, többet képes vele törődni, mint velem néha:)

Nagyon jól el tudom titkolni amúgy, ha úgy van, tanultam az esetekből.

Apai nagymamám mély vallásos, és akármilyen meglepő, én is az vagyok homoszexuális létemre, igen, van ilyen is:) Ezért nem mondtam el neki. Annyit mondok neki, hogy erős vagyok, nekem nem kellenek faszik, megállok a saját lábamon. Gyerek kérdés szintén ugyanez.. nem kell pali, se gyerek.. Mondom ezt neki. :) Egy csalódott mosollyal rendezi le szegénykém, mással nem tudja.

Én anyámmal élek, neki 16 évesen mondtam el. Akkor voltam először szerelmes, sajnos egy hetero fiúba... Szenvedés volt az egész, úgy éreztem meg kell osztanom valakivel. Anyám rosszul fogadta. Rémült arccal közölte, hogy nem fogok fiút hazahozni. Kellett egy-két hónap mire megbékélt a gondolattal. Belátta, hogy erőszakkal nem fog a "helyes" útra terelni.

Mások előtt még most is titkolom. Volt egy durva tapasztalatom, utána úgy döntöttem, jobb ha titok marad.

Középuli végén veszítettem el a szüzességem. A párommal neten ismerkedtünk és Pesten randiztunk, hogy kerüljük a feltűnést. Az egyik ilyen randin beültünk egy Mekibe, ahol belénk futott egy osztálytársam. A párom lányos alkatú, az emberek egyből kiszúrják, hogy meleg, szóval másnap már az egész osztály tudott a dologról. Köpködtek, rugdostak, ütlegeltek... Szar volt.

Csak olyannak érdemes elmondani aki nem adja tovább. Szerintem kevés ilyen ember van...

Én 18 voltam ha jól rémlik, amikor a legjobb barátnőmnek bevallottam a dolgot. Előtte vagy egy órát sétáltunk, mire rá mertem térni a dologra, és ha jól rémlik valahogy így: és az ok amiért úgy igazán szerettem volna veled beszélni, mert el akartam mondani valamit, amit eddig titkoltam, mégpedig hogy a fiúkhoz vonzódok. Jól fogadta és meg volt lepődve, mert nem gondolta. Utána elkezdtem sorra megnyílni az ismerősök előtt (a többség szintén meglepődött, cska pár mondta, hogy sejtette), és közben egyre inkább felszabadultabbnak és boldogabbnak éreztem magam. Ma már közel 100 ismerősöm tudja és nem is tagadom ha valaki kérdezi (aki nem tudja, azzal még azóta nem került szóba). Összesen 4 ismerőst veszítettem el, akiket korábban barátnak gondoltam, de nem kár értük, mert rajtuk kívül mindenki jól fogadta. Így utólag bánom is, hogy nem vallottam be már évekkel korábban, sokkal könnyebb és boldogabb életem lett volna.

28F